..... én meg pláne. Igazából ezt az utóbbi fél évben vettem észre, a nagy igazság mégis elsején hajnalban lett kimondva. Bettinek nagyon is igaza volt abban, hogy mi szinte egyformák vagyunk. Viszont az egyik mondata megütötte a fülem, szerintem akkor ott hülye fejet is vágtam hozzá, de még sem reagáltam rá, mert ezt még nekem is emészteni kellett, annyira meglepett a dolog.....
"Neked is a hosszú hajú pasik jönnek be"
Ez volt ez a bizonyos kijelentés, amivel szívem szerint ott helyben ellenkeztem volna, de valamiért nem ment. Mert én tényleg világ életemben oda voltam a hosszú hajú pasikért, az életemet is úgy képzeltem el évekig, hogy egy ilyen férfivel kötöm össze az életem. Legyen hosszú fekete haja, körszakálla, és szeresse a metál zenét. Ilyen volt az álompasi. Valami viszont nagyon megváltozott bennem.....
Kvázi az egész életem a feje tetejére állt tavaly..... Pár éve ki se mentem úgy az utcára, ha nem látta rajtam az ország-világ, hogy én goth (rocker) vagyok. Munkába is így jártam stb. Most viszont már nem érdekel mindez. Az, hogy felkeltsem az emberek figyelmét... Nem lettem divatmajom, ugyanolyan elkötelezett vagyok az eddigi énem felé, viszont nyitottabb lettem a világra. Már nem akarok minden áron a megközelíthetetlen nő szerepében játszani.
Talán ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy én, mint Művész vonzódom a hosszú hajhoz, nem, mint nő. Kb augusztus óta hónapról hónapra, óráról órára egyre biztosabb vagyok ebben. Mert ha meglátok egy ilyen férfit az az első gondolatom, hogy "de kurva jó portrét tudnék csinálni róla" nem pedig az, hogy "ez de jó pasi." Egyre másra az a Tarot jóslat kattog az agyamban, hogy a szerelem itt van az orrom előtt, csak nem veszem észre a saját vakságom miatt. Hát most észre vettem, hála a Luca-napi szokásoknak, mert ennyi véletlen egy rakáson nem létezik... Valami kerülget engem nyár óta, amit eddig magamnak se vallottam be, és nem akartam tudomást venni Róla, mert Ő nem az az ideál, akit én évek óta óhajtok magam mellé.
Valami falurendezvényem jött ez a furcsa érzés legelőször, még tavaly. Akkor igazából fel se fogtam, mert még nem úgy gondoltam Rá, mint férfire. Csak az az illat..... Azóta is megbabonáz, ha rá gondolok. Tavasszal és nyáron szét voltam esve, kiesett ez a pár hónap, mindenféle érzelmekkel együtt..... Augusztusban kezdődött ismét, mikor a csillaghullást néztem. Arra gondoltam, hogy el találhatna már Ámor nyila. És valamiért (nem írom le miért, mert azzal fény derülne a kilétére, amit még nem akarok) az Ő neve ugrott be. Azt a gondolatot elhesegettem magamtól, mondván, én nem tartozok bele az ő érdeklődési körébe. De a sors úgy akarta, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, de még mindig nem ismertem be magamnak, mi a helyzet..... Mert nem lehetek ennyire szerencsétlen (szintén nem írom le miért)..... Idén decemberben a sors megismételte önmagát, ismét érezhettem általa egy rendkívül kellemes illatot, amit most nem tudtam megdicsérni, mert egyszerűen képtelen voltam... Nem hiszem, hogy Ő valaha is észrevette ezeket a pici jeleket..... Pedig, rám nem jellemzően, mindig mosolygok, ha vele beszélek. Kiráz a hideg, ha egymáshoz érünk, amit én nem mindig merek kezdeményezni, mert fülig vörösödök (nesze neked fehér bőr T_T) Már a hangjától elfog valami kellemes érzés ^^ Keresem a társaságát, mindig van 1-2 kedves szava hozzám, és én is igyekszek nem komplett idiótának tűnni előtte.
Most szívem szerint nagy betűkkel írnám ki a nevét, és elé állnék mindezzel, de nem merek. Mert értettem már félre ehhez nagyon hasonló férfi reakciókat, és az egy hosszú barátság végét jelentette..... :( Ekkor fogadtam meg, hogy akármennyire fáj is, sose vallok szerelmet senkinek. Ezt viszont muszáj volt kiírni magamból, mert már többen észrevették, hogy valami porszem került a gépezetbe, mert ez az ember már nem az, aki volt.....
De ez van..... Viszont, azt hiszem, még sose éreztem ilyet, csak ehhez hasonlót :) És most, nagyon hosszú idő után, azt tudom mondani, boldog vagyok! Még így, ebben a szituációban is, hisz minden éjjel úgy alszom el, hogy várom a holnapot, hogy hátha... És amíg ez az ici-pici reménysugár ott van az alagút végén, addig senki se tudja elvenni a jó kedvem ^^ Éppen ezért nem fedem fel a kilétét, és nem beszélek erről senkinek, mert így az én kis titkom marad ^^
És igyekszem nem nyáltengert csinálni az Only Human-ból, és nem teleszemetelni a faszbukkot szerelmes képekkel meg idézetekkel xD
De ezt most jól esett kiírni magamból ^^
Vigyázzatok magatokra!
Dana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése