Az Only Human egy általam rajzolt, saját ötleten, történeten és rajzokon alapuló képregény, melyet lassan 6 éve készítgetek.
Goth emberként nagyon sok támadás ért a külsőm és a felfogásom miatt, amit egyszer csak megelégeltem. Még gimiben jött az ötlet egy olyan képregényhez, ami iskolásokról szól, az ő életüket, gondjukat-bajokat mutatja be. Később elgondolkodtam azon, mi lenne, ha a főszereplők rockerek és goth-ok lennének?
Csináltam pár fotót az elmúlt hetekben, így most az egészet ömlesztve rátok zúdítom :D
I made a lot of photos, and I'm gonna show you these pictures right now :D
Még mindig imádom a naplementéket, és hála annak a sok pornak, ami eső híján a levegőben van, minden nap gyönyörű látványban van részem ^^
I still love sunsets and because of the dust which is in the air, we have a wonderful sunset every day ^^
Jó két hete finn óra után kiültem a csatorna partra rajzolni Békéscsabán, és egy pillangó személyében segítőre leltem (bár a képet azóta se fejeztem be):
2 weeks ago, after my finnish lesson, I sat down by the canal in Békéscsaba to drawing, and I had a little helper: a butterfly (however I didn't finished the picture yet):
Erre már nem is emlékszem, mikori kép, de a gyulai Köröst ábrázolja:
I don't remember when this photo was taken, but it's in Gyula, by the river Körös:
Mint kiderült, ő az a tetű, akit egész éjjel ugatnak a kutyák, és aki miatt napok óta nem tudok rendesen aludni (ettől függetlenül cuki meg minden, csak na :D):
And finally I got to know why are yelping the dogs ALL night long, and who is the reason of my sleepless nights (but he/she is so cute, just... :D:
ÉÉÉÉÉs végül: ismét bővül a cicacsalád, Molly heteken belül kiscicáknak ad majd életet *_____*
AAAAAnd finally: our cat-family are gettingbigger, Molly's gonna give birth to little cute cats in a few weeks *_____*
Hatalmas megtiszteltetésben volt részem az utóbbi időben. Bekerültem ugyanis a helyi alkotókkal együtt a "Lőkösháza története a kezdetektől a napjainkig" című könyvbe
*_____*
Én csak most, hogy a kezemben tartom a könyvet, fogom fel, hogy mekkora megtiszteltetés ért engem azzal, hogy "helyet szorítottak" nekem is ebben a fantasztikus könyvben. Hogy része lettem a településünk történetének. Ilyenkor érzem azt, hogy van értelme alkotni, mert előbb-utóbb megtérül minden befektetett munka és energia. Mivel megint kezdek szétcsúszni, ezért soha jobbkor nem jöhetett volna ez az egész. A személyiségi jogok védelme miatt a lapon felettem lévő művész festményeit levágtam a képről, így csak az én műveim láthatók:
A könyv még rendelhető, jelezni lehet nálam a danamitzy@gmail.com e-mail címen! szintén privátban!
További szép napot mindenkinek!
Dana
Hi all!
I just can't believe what happened with me... There's a new book about my town, Lőkösháza, which released at 17. August. And there's a little article about me and about my drawings *_____*
It's a very good feeling, because I worked so hard to improve myself. And now I'm so proud of my drawings, I love all of them ^^ <3 I'm.... I'm so happy, I have no words... Sorry :D
Az Only Human - A rocker is ember című képregény első különszámából megtudhatjátok, mikor és hogyan szeretett bele Thomas Dunaway-be. A benne fellelhető sztorik külön-külön megtörtént események, én csak összegyűjtöttem, és egy komplex történetbe foglaltam őket. Jó szórakozást! :)
Emléztek még? A földrajz óra előtt Bob bemászott a szekrénybe, hogy a tanárt megijessze, de végül elmaradt az akció. Ebből a fejezetből kiderül, miért ;)
Mivel 1-2 gyökér nem fér a bőrébe (nem Ti, a helyi "elitről" van szó), megint írok egy kis önjellemzést, amit alapjáraton ki nem állhatok, de ez most kikívánkozik belőlem. Szóval, az van, hogy fülembe jutott az az információ, miszerint
>>>>> Én nem vagyok goth - rocker - sátánista, mert már nem járok feketében <<<<<
Könyörgöm, baszki, 40 fok van árnyékban!!!!! Jó, tény és való, hogy nem panaszkodom, mert imádom ezt a gatyaszaggató meleget, de ettől függetlenül nem hülyültem meg ( mert már rég az vagyok :PPP ), hogy fűzőt meg bakancsot hordjak akkor, amikor szó szerint olvad az aszfalt... -.-" Munkában meg eddig is kerültem a feltűnőséget, a vad cuccaimat hétköznap soha senki se láthatta rajtam, mert felérem ésszel, hogy az időseknek, és az idősebbeknek a fekete a gyász színe. Nekik hiába magyaráznám, hogy nekem, mint művésznek ez a szín az önkifejezés legjobb eszköze (tessék megnézni a grafit és szén portréjaimat! Katt ide: DanaMitzysOnlyHuman ) De most az elmúlt két hétben feltűnt a gyökereknek, hogy a fekete kupac szőke lobonccal már nem fekete, hanem SZÍNES! Jééééé mily meglepő, tudok így is öltözködni, pláne mivel allergiás vagyok a napfényre (nem, nem vagyok vámpír, úgyhogy Edvárd bekaphatja...xD), a fekete meg szívja a meleget... És mily meglepő, nőből vagyok, így kurvára nem hiányzik, hogy tele legyek hólyagokkal meg kiütésekkel. Bőven elég ez a baszott nagy pattanás a nyakamon, amit fejnek neveznek, de én leginkább fújnak, úgyhogy kurvára nem hiányzik, hogy ez az átlagosnak nem mondható fejszerkezet bolondgombásat játszon, és tele legyen pöttyökkel. xD
A másik dolog, amiért én "nem vagyok rokker, és divatmajom lennék" az az, hogy kiraktam a facebook profilomra egy Divine számot. Ő egy, a '80-as években élő, és alkotó énekes és színész volt, aki igényes diszkó zenét játszott, és én nagyon szeretem mind a hangját, mind a provokatív stílusát. Sőt, tovább megyek, én mindenféle diszkó zenét szeretek a '70-es '80-as évekből (na jó, van kivétel, majd a képregényből kiderül, melyik zenekar xD), sok közülük a mai napig ösztönzőleg hat rám, és ha rajzolok vagy épp olyan kedvem van, mindig előveszem a kedvenceket rejtő CD-imet és kazettáimat. A tíz kedvencemet össze is gyűjtöttem nektek, ha egy mód van rá, és időtök engedi, hallgassátok meg valamennyit:
És a szóban forgó Divine klasszikus:
Véleményem szerint az, hogy valaki goth-ként, rockerként vagy bármely más szubkultúra tagjaként él, az az embernek belülről jön. Ismerek olyant aki még nyáron is feketében meg bakancsban jár, de olyat is, akiről nem mondanád meg, hogy otthon az Amon Amarth bömböl a szobájában. Én még most is kitartok amellett, hogy nem a ruha vagy a kedvenc zenekar teszi az embert rockerré vagy rapperré. Ez egy belülről jövő életérzés, ami áthatja a mindennapjainkat. Szerintem nem szégyen elismerni, hogy nem csak a szubkultúrától elvárt normák szerint élünk, hanem úgy, ahogy mi boldognak érezzük magunkat.
Mert igenis jól esik egy kimerítő finn óra után kiülni Békéscsabán az élővízcsatornához, és nézni/lerajzolni az embereket, jól esik útközben lassan andalogni, és túristaként nézelődni, elnyalni egy madártejes fagyit, hamburgert enni, érezni, ahogy a hűs szellő fújja a hajadat, a zötykölődő vonaton végignézni a naplementét, mezítláb hazagyalogolni, megkeresni az Esthajnalcsillagot az égen, jó érzés szalonna sütéskor bezabálni, utána kifeküdni a fűre, hullócsillagot keresni, majd kívánni egyet... Ezek az apró örömök és pillanatok teszik szebbé és jobbá az életünket, és ilyenkor jobban esik egy régi, de fülbemászó dallamot hallgatni a gyerekkorodból, mint az "öldmeganyád" zenét... Én ilyenkor a nyári melegben, sokkal jobban szeretem ezeket a muzsikákat, mert ha este kiülök az udvarra, mindig megérzem az estike illatát, vagy hallom a tücsköt-cserebogarat (off: a szomszéd kibaszott ugatós kutyáját...-.-") és valahogy előjönnek a régi emlékek. Azok, amikor még tényleg kisgyerek voltam, és a rádión meg a tv-n kívül semmi nem volt. Se telefon, se internet, se stressz, se határidős munka, se faszkalap emberek, csak a gondtalan gyerekkor. És olyan jó visszaemlékezni azokra a nyarakra. Nem élném újra, de szívesen idézem fel azokat az időket. Nyilván azért vonzódom a '80-as évekhez, mert az évtized végén születtem, és az apukám által kazettára felvett diszkó zenéken nőttem fel. Meg persze ide a faluba minden kb 10 éves késéssel ér el, a román határ közelsége miatt meg a rádiót és anno a tv-t se lehetett fogni rendesen xDDDDD Én nem szégyellem, és büszkén vállalom azt, hogy honnan jöttem, és hogy ki voltam gyerekként. Ma már persze más a helyzet, sokat változott a világ, vele együtt én is, de nem érzem azt, hogy ez a rossz irányba történt volna. És én goth-nak vallom magam, annak ellenére, hogy hogyan öltözök és néha miket hallgatok. Mert ez vagyok ÉN.
További szép estét Nektek!
Dana
Hi my dear blogreaders!
Stupid people again! Some of them in my town said, I'm not goth, becasue nowdays I'm not wearing black dresses... But my dear ones, this week there was 40 degrees in Hungary!!!!! 40!!!!! I'm not crazy to wear black clothes... And the other reason why I'm not goth: on my facebook page I shared a song of Divine. He was a famous actor and disco singer in the 80s, and the stupid people thought I can't be a goth, because of him and because of my blue T-shirt...-.-" Are there this kind of people in your town also, or all of them are living here in Lőkösháza? :DDDDD
However I am a goth, I really love the music of 70s and 80s. In the Hungarian blogpost you can find my favourite ones, If you have time you should listen them ;)
I was born at the end of 80s, and when I was a little child I was listening some of my father's tapes which were full of great disco music. In summer evenings, when I'm sitting in our garden, I think about always my childhood. I wouldn't be a little girl again, but I have a lot of great memories. And these music can give me back a little peace of these years. When I was a child without job, problem and without stupid people... :)
I love sitting at the river bank in Békéscsaba after my finnish lesson and just watching/drawing the people. And I love wandering in the city, eating ice-cream and hamburger, feeling the wind in my face, and sitting on the train and watching the sunset. I love searching the Evening-star every day, I love eating baked bacon and after that lying in the grass and watching the stars. And I think these are perfect with the childhood-melodies. I really love metal music, but for me the summer is not about mother-killing hard music. It's about my happiness. And I think I'm a goth girl, however I like the 80s disco music. Because it's ME.
Mikor ezeket a sorokat olvassátok, én már bizonyára befejeztem a hetedik fejezetet is, és valószínűleg tartok egy ici-pici szünetet. Ez Titeket nem fog érinteni, ugyanis két hónapi anyaggal előrébb vagyok ;)Ami viszont nagyon is valós "fenyegetés" az egy nyári különszáma az Only Human-nek ^^
Nagy valószínűséggel a soron következő fejezet után egy héttel teszem majd közzé, a karikatúrákhoz hasonlóan napi egy mini történetet. ;)
Több információt nem árulok el, legyen minden meglepetés ;)
Ma megint nem voltam a topon, ismét kezdek szétesni... Nem örülök ennek, mert ez általában hullámvölgyhöz vezet, amiből egyre nehezebb kimászni. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, és nem tudom hova tenni őket. Művészként muszáj elválasztanom a valós és a képzelt világomat, és ez az esetek többségében sikerül is. Kivéve, ha egy ember, helyszín vagy emlék összekapcsolja a két világot. Ilyenkor elszabadul a képzeletem, és a valótlan illetve lehetetlen dolgokat, érzelmeket is valósnak élek meg, és elhiszem, hogy mindez a való életben is bekövetkezhet. Sokszor esek ebbe a csapdába, aminek a vége mindig csalódás, rosszabb esetben egy barátság vége. A legtöbb ember nem érti, miért nem értetem meg magam nőkkel. Engem nem érdekelnek a szuper pasik, a smink, a fodrászda meg a fogyókúra. Én a férfiak közt érzem jól magam, ahol tudok fociról beszélni, ahol lehet rondán beszélni, ne adj' Isten böfögni, és senki se beszél ki ezek miatt a hátam mögött. Nem méregetnek, nem nézik a márkanevet a ruhámon, és pont leszarják, milyenre van festve a körmöm, mert máshogy néznek rám. És most itt a normál baráti-haveri kapcsolatról beszélek, nem a bunkó paraszt "tökmindegy, csak feküdj két vállra" alfajról. Ezek messze elkerülnek engem hála az égnek, mert én nem vagyok menő, dekoratív csaj. Én az vagyok, aki havernak tökéletes, de barátnőnek ciki... Tetszik, nem tetszik, ez van. Mindegyikük azt szokta mondani, ilyen a tökéletes nő, mint én: nem nyavajog, nem hisztizik, nem szórja a pénzt ruhára, kozmetikusra stb, nem néz nyálas filmeket, szereti a focit, és nem lovagol állandóan a fogyókúrán. Mégis egyedül vagyok, mint a kisujjam, mintha rám lenne írva, hogy "vigyázat, nyominger a láthatáron" Lehet, bennem van a hiba, de én ilyen vagyok. Lehet, hogy 6 kiló sminkkel meg feszülős rucival jóval "szebb" lennék, de nekem eszem ágában sincs álarcot hordani. Akkor inkább egyedül halok meg, 24 év alatt bőven volt időm megszokni a magányt, mert igazából barátaim se voltak.
Mégis, néha felcsillan 1-1 reménysugár, mert hiába az acélszív, én is tudok szeretni, és én is szeretnék szeretve lenni. Mert akármilyen hihetetlen, az, hogy goth vagyok, nem azt jelenti, hogy nincsenek érzéseim. Csak az a bökkenő, hogy az én korosztályomtól (23-26 évesek) a falra mászok... Gyerekes kisfiúk mind (tisztelet a kivételnek, én itt most konkrét emberekre célzok)... Viszont az e fölötti korcsoport meg nem vesz komolyan, mert engem is azzal a sok bulizós nemtörődömsemmivel típusú nőkkel azonosítanak, akik max egyéjszakás kalandokra jók, másra nem. Esélyt se adnak arra, hogy esetleg megismerjenek... Aki meg mégis, visszalép amiatt, mert nem vagyok az a tökéletes szupermodell alkat...
A falu meg még tesz is rá egy lapáttal. Mert ha én beszélek egy férfivel az utcán vagy bárhol máshol, akkor az már tuti a szeretőm, vagy majd az lesz, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel engem is, és az érintett férfit is. A minap számoltam össze, a pletykafészkeknek hála, 10 (állítólagos) szeretővel büszkélkedhetek, a legfiatalabb 27, a legidősebb 86 (!!!!) éves. És tök gáz, mert kettő közülök jó barátom ill. kollégám, és ha beszélgetek velük (mert van élet a facebook-on kívül is) egyből jönnek a megjegyzések, beszólogatások, kombinálások. Én igazából leszarom ezeket a gyökereket, de azért mindennek van határa. Ezek az emberek kurvára nem tudják, hogy ki is vagyok én valójában. Mert ha csak valami halvány sejtésük is lenne, nem pofáznának ilyen orbitális faszságokat... De persze aztán meg a dicsekvés, hogy "én személyesen ismerem a művésznőt" meg orrba-szájba osztogatják a blogom meg a képeim, és megkeresnek azzal, hogy rajzoljak nekik (persze ezt tök ingyen várják el), de arra nincs eszük, hogy a saját kis életükkel foglalkozzanak...
Egy szó, mint száz, 10 szeretőm van, amit szertnék 14-re feltornázni, hogy a napi kettő meg legyen, aztán, ha elértük a bűvös 14-et, emelem majd a tétet 21-re, így majd naponta jut 3 férfi nekem: egy reggelre, egy délre, egy meg estére. Csak győzzem majd szusszal ;) És ha lehetne egy kérésem: ne öregekkel boronáljatok már össze, hanem valami jóképű fiatalemberekkel ;)
További szép estét Mindenkinek!
Dana
Hi all!
I am very angry and sad because there are some idiot people in my town... They said I have 10 (!!!) lovers. Ten fucking lovers, the youngest is 27, the eldest is 86 (-.-"). And of course the problem is: they share this incorrect information with everyone, and the people think I am a bitch or something else. But it's not true. I love hanging out with men, becasuse I like football, playing cards an so on. I never liked being with women... I'm not interested in make-up, shoes, and handsome boys from movies... I have my own way and I know it's strange a bit, but this is me. That's the reason why I have no boyfriend. I don't like my own aged ones (23-26), and the oldest men think I'm a tipically 24 years old "stupid blond girl, who wants to have just a one-night love affair" and unfortunatelly they don't want to get to know me better....
BUT if I'm talking with a man or a boy in the street, stupid people think, he is (or he will be) my lover! -.-" Two of them are my collegue and a good friend, and if we're meeting or talking, stupid ones are smiling (oh yes, I had right, they are fell in love.... My little Mary, I have a gooooood story for you! I saw them together again bla bla bla bla bla blaaaaaa >.< )
Sooo I have 10 lovers but I want to have 14 (two men in one day, every week), and if I ''will have", then I will want 21! One day, 3 men, every single day of the week ;) But I hope, my next lovers will be much younger and handsome ;)
