8. fejezet: Turn loose to mermaids – Vajon hova sodor az élet?

… Egy férfi ült előtte, az utca egyik eldugott szegletében. Ugyanolyan ütött-kopott ruhát viselt, mint ő. A férfi kezében egy meglehetősen rossz állapotban lévő gitár volt. Kérdőn nézett az őt bámuló kislányra.

-          Mit akarsz?! – szólalt meg végül mogorva hangon

-            Semmit. – mondta ijedten Sunny – De bácsi, kérem, miért tetszik a földön ülni? Hideg van, fel fog fázni!

-          Mert itt nincs szék! – csattant fel az utca embere.

-          Akkor miért van itt kint az utcán, miért nem megy haza?

A hajléktalan keserűen nevetett.

-          Nekem nincs otthonom. Én az utcán élek.

-          Hogyhogy? – döbbent le Sunny, aki leült a férfi mellé.

-          Hé! Várj! – szólt, majd levette a sapkáját- Ezt tedd magad alá!

-          Köszönöm szépen! Sunny-nak hívnak, és téged? - nyújtotta kezét a kislány.

-          Jake. Whisky-s Jake.

-            De furcsa vezetékneved van! – mosolygott Sunny.

-            Ez nem a vezetéknevem. – mondta a hajléktalan. – Ez az oka annak, amiért kivert kutyaként kell élnem.

-          A neve miatt nem lesz valaki az utca embere!

A férfi felnevetett. Honnan is tudhatná ez a csöpp gyerek, min ment ő keresztül, míg idáig süllyedt…A sok ital és kölcsön tönkretette a családját, majd végül őt is. Elvesztett mindent és mindenkit, ami valaha az övé volt… Házat, autót, feleséget, gyereket… Egész egyszerűen mindent.

Végül úgy döntött, megossza nyomorát ezzel az angyali arcú teremtéssel, és miközben végig maga elé bámult, elmesélte, miért is lett ő a whisky miatt hajléktalan… Sunny figyelte őt, és hallgatta minden szavát. Ezek szerint az ital rossz dolog. Sose látta se Edgart, se Marcus-t se Tomot inni. Jól van, belőlük biztos nem lesz hajléktalan, gondolkodott Sunny.

-          Kicsi lány, van családod? – kérdezte végül Whisky-s Jake.

-          Igen.

-          És szereted őket?

-          Persze.

-          Akkor miért nem vagy velük?! Biztos keresnek, hol lehetsz.

-          Tudom. De nem mehetek haza.

-          Hogyhogy? Bántanának?

-          Dehogy is.

-          Hát akkor?

-            Nem tudok ajándékot adni nekik. És a karácsony erről szól. Megajándékozzuk szeretteinket Szentestén, majd együtt ünnepeljük a kis Jézus születését.

-            Ez nem igaz. A karácsony a szeretetről szól. Arról, hogy elmondjuk a családtagjainknak, mennyire fontosak nekünk. Az a lényeg, ami a kicsi szíved mélyén lapul. Az, hogy szereted azokat az embereket, és nem tudsz nélkülük élni. Illetve tudnál, de nem akarsz. Nem hülye ajándékoktól lesz meghitt az ünnep, hanem attól, hogy együtt a család. Én már nem kaphatom ezt meg, de te igen. Menj szépen haza, öleld át azokat az embereket, és súgd a fülükbe, hogy szereted őket! Hidd el, nem kell majd nekik ennél több ajándék!

Sunny csöndben figyelte a hajléktalant. Csak bámulta a férfit hatalmas kék szemeivel. Majd lenézett maga elé. Nagybátyjai már biztos aggódnak. Bizonyára keresik is. Sunny-nak eszébe jutott, hogy a három férfi egy kabáton osztozik. Marcus és Edgar biztosan az utcán vannak, és őt keresik… Tom is valószínűleg kint van a hóesésben… És csak az egyikőjükön van kabát… A hideg… A hó… A betegségek… A kislány szemében a felismerés villant… Felpattant, és szaladni kezdett. De megtorpant, és hátra nézett. Visszament a férfihez.

-          Köszönök mindent! - majd átölelte Jake nyakát.

-          Siess haza, kicsi lány!

-          Sietek!

Azzal Sunny futásnak eredt.