Sunny megállt a kirakat előtt. Hosszasan
bámulta a sok, szebbnél-szebb játékot. Mennyi baba és plüss mackó! Bárcsak az
övé lehetne egy! Milyen csodás lenne, ha nagybátyjai olyan gazdagok lennének,
hogy egy ilyen ajándékot gond nélkül meg tudnának venni! Vagy azt a babaházat.
Még erkély is van rajta. Benne egy hercegnő lakhat az ő hercegével. És ott egy
póniló is! Szép hosszú sörénnyel. Minden nap átfésülné. Jobban vigyázna rá,
mint a saját hajára. Az üzlet közepén volt egy hatalmas karácsonyfa, tele
díszekkel, alatta milliónyi ajándékkal. Még egy kis vasút is volt közte, rajta
vonattal és mozdonnyal, mely körbe-körbe járt az ovális alakú pályán. A
mennyezetről égők, és létrán mászó Mikulások lógtak, a pultnál, ahol a kassza
volt, pedig egy nagy szán várakozott plüss rénszarvasokkal, hogy a betérő
gyerekek birtokba vegyék. Zene is szólt valahonnan, a rádió a „Santa Claus is
coming to town” című örökzöldet játszotta, ezzel is fokozva az ünnepi
hangulatot. Tengernyi ember volt az üzletben, gyerek és felnőtt egyaránt. De a
kép itt is ugyanaz volt: a kicsik rámutattak valamire, és a szülők már vették
is elő a pénztárcát. Ennyi lenne hát a karácsony? Csak erről szólna?! Hogy ki
mennyit költ a gyerekeire? Pontosabban a játékaikra. Ő sose fog ilyeneket
kapni, és pláne nem adni… Akkor most náluk nem is a karácsony közeledik, hanem
valami egészen más? Mert az ő otthonukban nincs ennyi fény, pompa és csillogás.
A tanító néni azt mondta, a karácsony a szeretet ünnepe. Az emberek
megajándékozzák szeretteiket Szentestén, majd együtt ünneplik a kis Jézus
születését. Sunny elszomorodott. Ő nem tud ajándékot adni egyik nagybátyjának
se. Pedig ő kapott tőlük egy mézeskalácsot.
A kislány szép lassan leemelte tenyereit
a bolt ablakáról, majd elhúzta az orrát is az üvegről. Lehajtott fejjel sétált
tovább, gondolatai egyre-másra a karácsony körül forogtak. Sunny hirtelen
megállt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése