Sunny csak szaladt és szaladt… Nem is
tudta, hogy hova, csak szelte az utakat. A csöpp lány alig látszott a
hóesésben. Csak nézett maga elé, kapkodta a levegőt, nem törődött senkivel,
csak rohant és rohant a semmibe. Hisz már nincs neki senkije. Se anyja, se
családja, se barátai, se karácsonya. Még a Télapó se létezik. Hazugság az
egész. A gyerekkor nem más, mint egy Őrült Cirkusz, melyben ő a bohóc, és az
élet a porondmester. rajta nevet mindenki, hiszen mindig is így volt… Az
osztálytársai folyton gúnyolták, bántották és megalázták. De ő sose ártott
nekik… Nagybátyjainak se, sőt eddigi élete során mindent értük tett. Tanult,
felvidította őket, ha bánatosak voltak, sírt velük, ha búslakodtak. Tudta,
érezte, hogy Tom valahogy mégse szereti őt úgy, mint Edgar és Marcus. De sose
fajult el ennyire a dolog. Nem volt vele még sohasem ennyire durva. Mint egy
cirkuszi idomár, aki ostorral fenyíti az állatot, ha az nem azt teszi, amit
parancsolnak neki. Tom szavai is ostorként csattantak Sunny lelkében,
begyógyíthatatlan sebeket ejtve a kicsi lány szívében. Pedig ő csak egy
ártatlan kérdést tett fel. Olyan sokszor mesélték már el neki, miért a Sunny
nevet kapta, de sose árulták el, mi lett az anyukájával… Lehet, hogy meghalt?
Vagy csak messzire utazott, ahogy Tom mondta? Visszajön-e valaha, hogy lássa
őt? Ezekre a kérdésekre úgy tűnik, sose kap majd választ. A veszekedésből sejt
dolgokat, de olyan hihetetlen az egész… tényleg elhagyta volna őt? És a
testvéreit? A pénz tényleg fontosabb volt a saját gyerekénél? Hisz azt se
tudja, hogy néz ki az anyja, hogyan mondhatta azt Tom, hogy ő kell neki, és nem
a nagybátyjai?! Sunny csak tudni akarta az igazat. Semmi se változott volna.
Nem kereste volna meg őt, a férfiakkal maradt volna élete végéig. Csak szerette
volna hallani, neki miért nincs anyja… nem akarta megbántani Tomot. Mégis
miatta veszekedtek…
Ahogy szaladt a főtéren, hirtelen Sunny
úgy érezte, mindenki őt bámulja. Rajta nevetnek az emberek… Egy kör közepén
érezte magát, ami körbe-körbe forgott, közszemlére téve törékeny lényét. Szinte
látni vélte a lidérceket, bohócokat, artistákat, sőt, még a porondmestert is…
Sok minden kavargott csöpp eszében, a sokk és a hideg hatására összekeveredett
a képzelet és a valóság. Hirtelen azonban eltűnt az Őrült Cirkusz… A bolondok
meséje visszatért a lidérces mesekönyvbe, oda, ahova való.
Sunny megállt. Levegőért kapkodott. Nem
volt könnyű, sűrűn esett a hó, és a hideg szinte égette a kislány tüdejét.
Szétnézett. Sose járt még a város ezen részén. Mintha egy másik bolygón lenne.
Minden csupa fény, pompa és alázat. A tér közepén állt egy hatalmas,
feldíszített karácsonyfa. Több méter magas lehetett. Először az iskolában
látott ilyet, ők sose díszítettek fát az ünnepekkor. Csak egy fenyőgallyat
hoztak be, de Tom napokon belül a tűzre dobta, mert mindig belelépett a lehullott
tűlevelekbe. Edgar bácsi olyankor meg sziszegő hangot adott ki, mintha Tom
bácsi eresztett volna, akár egy kidurrant lufi. De így, egyben ekkora
karácsonyfát még sose látott. Elindult felé. A fenyőillat megcsapta az orrát.
Ismerős volt, emiatt szerette ő ezt az ünnepet. Egy apró angyalka formájú dísz
a kezébe vett. Jóval nagyobb volt a tenyerénél, de egyáltalán nem volt nehéz.
Sunny ismét sírni kezdett.
-
Itt
sosem találnak rám… - szipogta, majd kétségbeesetten nézett körbe.
A zsúfolt karácsonyi vásárban senki se
törődött a pici, szakadt ruhájú kislánnyal. Mindenki ajándék után koslatott.
Telitömött szatyrok és táskák voltak az emberek kezében, megvettek mindent,
amit csak a szemük látott. Csupa fölösleges, de kétséget kizáróan szép dolgok
voltak a fabódékba kirakodva. A portéka pedig kivétel nélkül méregdrága volt…
egy pici Mikulás figura annyiba került, mint amennyit nyáron kapott a szomszéd
nénitől egy heti cseresznye szedésért cserébe! De a szülők bármit megvettek
sivalkodó gyerekeiknek, csak hogy hallgassanak… A szorgos feleségek pedig
összeálltak pletykálni és panaszkodni, amíg férjeik a kolbászos és forralt
boros standoknál jól teletömték a hatalmas hasukat. Sunny sose látott még ilyen
kövér embereket… Túloldalt a boltokban villogtak a karácsonyi izzók. Szinte
hívogatták, hogy a kislány a közelükbe menjen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése