1. fejezet: Metál - faktor születik

Sziasztok!

Ahogy ígértem, ma este elstartol a IV. kötet!

Jó szórakozást mindenkinek! ;)

5... 4... 3... 2... 1....

INDUL A IV. KÖTET!

Ahogy ígértem, ma egy kis szösszenettel érzékeny búcsút veszünk kedvenc tanárainktól, jövő hét pénteken pedig hivatalosan is elstartol a IV. kötet! Mégis mire lehet számítani? Íme egy rövid áttekintés diákjaink soron következő kalandjaiból:

1. fejezet: Metál buli, mellyel végzőseink méltó módon megünneplik győzelmüket ;)
2. fejezet: Anett sorsába nyerünk egy pici betekintést, előre jelzem, nem ez lesz a kedvenc fejezetetek...
3. fejezet: Kinek hogy telik a téli szünet? Thomas szokás szerint Dunaway-el lóg /Deleted Kiss Scene itt bukkan fel, de majd úgyis látjátok :D/, Marc tanul mint állat, közben azon agyal, hogy Anett miért lett olyan elutasító vele, Jamie-ék háza táján pedig hurrikánként fog végigseperni 1-1 hevesebb érzelmi megnyilvánulás ;)
4. fejezet: Anett és Jamie egymás lelki szemetesládájává válnak, jó néhány kis titokra fény fog derülni /személy szerint ebből a kötetből nekem ez a kedvenc részem/ ;)
5. fejezet: Egy párocska között elkezd kialakulni valami a nagy nehézségek ellenére is, Dunaway-ünk pedig pöttyet összezavarodik a pár láttán ;)
6. fejezet: Thomas-unk nagyon másnapos ;) Marc-al összeröffennek egy kicsit, de szokás szerint felhívják magukra a figyelmet, Dunaway váratlan betoppanása pedig csak fokozza a hangzavart és a káoszt a pizzériában..... ;)
7. fejezet: A nagy karácsonyi bevásárló körút, Thomas szintén nem tud majd normálisan viselkedni az "óccó" üzletben ;)
8. fejezet: Ki hogyan tölti a karácsonyt? Thomas a zabálda után lelép Dunaway-hez, mert a lány anyja sejti, hogy ők tulajdonképpen nem is egy pár, Marc szokás szerint kínlódik, Anett Marc telefonhívása miatt ismét kellemetlen helyzetbe kerül otthon, Jamie idegbeteg a húga barátja miatt, Simonetta pedig ehető bugyit ajándékoz Stiennek karácsonyra..... ;)
9. fejezet: Szerveződik a "fergeteges, totális ájulás" ;)
10. fejezet: Egy szó, mely mindent elárul......: SZILVESZTER xD

A közzétételek várható időpontjai:

1.  fejezet: 2014. március 28.
2. fejezet: 2014. április 26.
3. fejezet: 2014. május 9., május 16., május 23., május 30. (Thomas-Marc-Anett-Jamie bontásban)
4. fejezet: 2014. június 27.
5. fejezet: 2014. július 25.
6. fejezet: 2014. augusztus 29.
7. fejezet: 2014. szeptember 26.
8. fejezet: 2014. október 10., október 17., október 24., október 31., november 7., november 14. (Thomas-Dunaway-Marc-Anett-Jamie-Simonetta bontásban)
9. fejezet: 2014. november 28.
10. fejezet: 2014. december 27.

 És íme a IV. kötet borítója:

 

És hát akkor nem szaporítom tovább a szót, induljon hát a IV. kötet, és búcsúzzunk el 10 fejezet erejéig kedvenc tanárainktól!

10 000! ^^

Sziasztok!

Nem kellett sokáig várni, tegnap éjjel megszületett a 10 000. oldalmegjelenítés ^^

És a beérkező hozzászólások alapján a kerek tízezredik látogató 

"Blithe" 

volt, tegnap este 23:08-kor :) Szívből gratulálok!!!!! ^^

Szeretném még megemlíteni a 9 999. látogatót, aki 22:02-kor járt itt, és ő nem más, mint Zsebegér :)

Valamint említést érdemel még a 10 001. Olvasó is, aki pedig nem más, mint Kianenn, aki ma reggel 7:21 perckor nézett be hozzánk :)

Ezúton szeretném

MINDENKINEK MEGKÖSZÖNNI EZT A CSODÁLATOS 5 ÉVET!!!!! ^^

És ígéretemet megszegve, nem csak a 10 000. látogatót lepem meg egy kis aprósággal, hanem a 9 999. és 10 001. olvasómat is! ;)

Kérlek Titeket jelentkezzetek nálam facebook-on, vagy a danamitzy@gmail.com e-mail címen!

További szép napot Mindenkinek!

Dana

Hi my dear blogreaders,

 Now we already have the 10 000th blogviewer ^^ The 9 999th and the 10 001th an of course the Winner will get a little surprise as soon as they write to me ;) Fortunatelly all of them live in Hungary so it will be not difficult to send the presents :D

But I would like to thank all of you to follow me!!!!!

Cheers, Dana

10 000!

Közeledünk a 10 000. oldalmegjelenítéshez, aki itt jár, írjon hozzászólást (bármit, lehet az nap, óra, perc), mert a tízezredik látogató ajándékban részesül! ;)

The 10 000. pagewiewer gets a little surprise, so if you here, write a small comment! ;)

Lőkös akták

 

Megszületett az első X akták őrület, hála kolléganőmnek, akivel egyik este eldöntöttük, hogy mi az ufókat is felvesszük a szociális étkeztetésbe :D

Lőkös files:

Last evening my collegue and I decided to give social dinner to the aliens :D Here is the translation to the drawing:

First picture:

- Scully, this man says he gets his dinner from the aliens.

- Mulder, he is drunk, there is no aliens...

 

Second picture:

My colleague drives a flying saucer! :D And she throws down a dinner-can to those man :D

Third picture:

Scully: I think, there is a rationale explanation...

Drunk man: You are always on time, my friends!

IV. kötet..... HAMAROSAN!

Sziasztok!

Ez a bejegyzés azért hivatott létrejönni, hogy beharangozza  a IV. kötetet ^^ De előtte egy picit visszakanyarodunk a kezdetekhez...

Eredetileg Anettet szántam fő karakternek, az ő életén keresztül akartam végig vinni a képregényt. Készült is pár rajz, de hamar rá kellett jöjjek arra, hogy nem tudok az ő fejével gondolkodni. Aztán úgy voltam vele, hogy Dunaway veszi át a helyét, és ő lesz a főhősnő. Csak épp az akkori elképzelésem és tervem vele kapcsolatban egy rakás fos volt. Igazából még most is lóg a levegőben a sorsa, mert közeleg az idő, hogy döntésre kényszerül Thomas-al kapcsolatban, és nem tudom, mi legyen vele/velük. Illetve Thomas-ét tudom, de nem árulom el :P De Dunaway még teljes homály :D Aztán többek tanácsára ráálltam Marc karakterére, sokak (köztük tapasztalt írók/képregényesek) véleménye szerint őt kellene betenni a középpontba, mert jó a köré kerített történet. Vele nem is akadtam el, az ő történetszála stabilan áll a lábán, talán őt sikerült elsőre és ilyen részletesen kidolgoznom. Viszont valami hiányzik a "kapcsolatunkból" Valahogy nem áll olyan közel a szívemhez, mint pl Thomas. De nála is borult az eredeti felállás. Első nekifutásból az alacsony fiú - magas lány szitura építettem fel a kapcsolatukat, és egészen addig élt ez bennem, amíg bele nem futottam a Lovely Complex című animébe, ami dettó erről szól..... Volt olyan, hogy szó szerint a saját gondolataimat mondták ki a karakterek..... Félelmetes, hogy egy japán alkotó és én, egymástól függetlenül, a világ két különböző részén ugyanazt a szöveget mondatnánk el a karaktereinkkel..... o.O Úgyhogy szívem szerint töröltem volna mindenféle romantikát köztük, de addigra már túl voltunk Marc szülinapi buliján, az első közös fotózáson és még sok minden máson... És akkor jött az az elmebeteg ötletem, hogy ez kell a IV. kötetbe:

Most először spoilerezek, de mivel ez az a bizonyos "deleted kiss scene" amiről a facebook oldalunkon írtam, bátran közzé merem tenni, mert ez nem lesz benne a IV. kötetben >:}

Sőőőt, elveimet feladva született egy olyan verziója is a folytatásnak, ahol az osztálykiránduláson Gillian tanárnő és David tanár úr egymás karjaiban kötnek ki xD Végül ez is kikerült a repertoárból. xD

De aztán eloszlott a rózsaszín köd, mert ez a csók olyan szintem borította volna volna a sztorit, hogy gyakorlatilag mindent át kellett volna írnom, amihez Thomas-nak és Dunaway-nek köze lett volna. Emiatt értelmét vesztette volna jó pár cselekmény, a többi meg kivitelezhetetlenné vált. Úgyhogy, mire ehhez a részhez jutottam a rajzolásban (3. fejezet), úgy döntöttem, hogy..... Majd meglátjátok! ;)

Addig is, a következő héten érzékeny búcsút veszünk Gillian tanárnőtől és David tanár úrtól,

egy hétre rá pedig elstartol a IV. kötet! ;)

További szép estét Nektek!

Üdv, Dana

Boldog nőnapot minden kedves női Olvasómnak!

"Scully, kérsz egy kis jeges teát?"

>>>Scully, would you like some ice-tea?<<<

Ígérem, előbb-utóbb lezárom az X akták mániámat xD

Úton egy új világ felé

Sziasztok!

Az életem ismét  változni készül, és nem is kicsit. Hogy ez mikor követezik be, az már csak idő kérdése. Pár hét, hónap? Nem tudom. Nem is ez a fontos. De hogy megértsétek, mit is jelent ez nekem, kezdem az elején.

2008. tavaszán tele álmokkal és reményekkel készültem az érettségire, és a felvételire a képzőművészeti fősuli(k)ra. Hittem, hogy ha felvesznek, egy jobb élet vár rám. Grafikusként vagy rajztanárként képzeltem el az életem. Azt reméltem, a fősulin rám talál a szerelem, családom, házam, jó munkám lesz. Éjt nappallá téve gyakoroltam és tanultam, nem jártam el sehova szórakozni, sajnáltam minden percet rá. Meg is lett az eredménye. 2008. nyarán kitűnő érettségit tettem, németből, irodalomból és töriből vizsgabizottsági dicséretet is kaptam. Jól sikerültek a felvételik is, torony magas pontszámokat kaptam. Júliusban jött a sokk. A 3 megjelölt helyből sehova nem nyertem felvételt. Összetörtem és kiborultam. Egy hasznavehetetlen, semmirekellő lúzernek tartottam magam. Olyannak, aki hiába él ezen a Földön, mert nincs értelme annak, hogy létezik. Egy szempillantás alatt szertefoszlott minden álmom. Az összes erőfeszítésem a semmibe veszett. Elpocsékoltam a diákéveimet a tanulásra, ahelyett, hogy én is "átlagos" diák lettem volna, és hétvégenként szórakozni mentem volna. Gyűlöltem magam, mindennél jobban. A bennem lévő Művészt egész egyszerűen kiírtottam. Hallani se akartam soha többet az alkotásról. Egy teljes évig nem fogtam ceruzát a kezembe, festeni pedig azóta se festek. A nulláról kellett újrakezdenem mindent. Új álmokat és új életet kellett felépítsek egy ekkora csapás után. Leírva ez lehet nem hangzik olyan tragikusan, de engem, mint amatőr művészt egy életre tönkretett az a nyár..... 

Az egyetlen biztos pont a matematika iránt érzett szeretetem volt, ez alapján esett a választásom egy OKJ-s banki szakügyintéző képzésre. Pusztán csak azért, mert ott volt gazdasági matek..... Aztán 2 év regenerálódás következett. A fordulópont 2009. nyara volt, amikor ugyanis egy ösztöndíjnak köszönhetően 3 hetet kint tölthettem Németországban, és eljutottam álmaim egyik városába, Drezdába. Ezek után már gyerekjáték volt a komplex, középfokú nyelvvizsga. 2010 nyarán pedig sikeres záróvizsgát tettem, hivatalosan is banki szakügyintézővé váltam. Fél évvel később pedig már munkába is álltam a helyi Gondozási Központban, mint gondozónő.

Nem ez volt az álmom. Nagyon nehéz volt az elején, ezt nem is tagadom. Pláne úgy, hogy ezzel párhuzamosan el kellett végeznem a szociális ápoló és gondozó OKJ-s képzést is. Aztán 2011. nyarán jött a nagy fordulat. Nevetni fogtok, de egy egész hetes, este 10 óráig tartó túlóra áradat során jöttem rá arra, hogy ez nem munka, ez hivatás. Az akkori párom ezt nem igazán díjazta, de nekem mérföldkő volt az a forró júniusi hónap. Hosszú-hosszú hetek-hónapok munkáját követően a gondozottak elkezdtek ragaszkodni hozzám, és persze én is hozzájuk. Sok csodát és tragédiát megéltünk együtt a kollégákkal is. A légből kapott ellenőrzésektől kezdve a papírhalmot jelentő adminisztrációtól át egészen a klubos szalonnasütésen át volt itt minden. (Utóbbinál kis híján halálra zabáltam magam xD) És ugye az ismételt váltás 2013. nyarán, mikor ugyanis önkormányzati dolgozó lettem. "Civil" szakmai életem eddigi csúcspontja. És igen, mára ki merem jelenteni, hogy szeretem a munkámat, és semmiért nem hagynám ezt abba. Hiába csábított a külföldi letelepedés, és a munkavállalás egy idegen országban, nem tudtam volna itt hagyni mindent és mindenkit csak úgy. Hiába kerestem volna háromszor ennyit, a hazám szeretetét és a családom közelségét semmi se pótolta volna. Mert ezek olyan dolgok, amik nem megvásárolhatóak. Könnyebb az út, persze, de ha nem vagyunk rákényszerítve, mint sajnos sokan ebben az országban, akkor ki kell tartani.

És ugye, időközben útjára indult az Only Human - A rocker is ember képregényem. Néha még magam is nehezen hiszem el, hogy 3 teljes kötet, egy beszövegezett harmadik és még 5 betervezett kötet van mögöttem. A magam szórakoztatására kezdtem firkálni, aztán egyre inkább egy komplex történetté formálódott. A háttér és kutatómunkának köszönhetően rengeteg új ismerősre, barátra tettem szert. Amikor még MySpace-en beindult a blog, alig akadt 1-2 olvasó, most pedig lassan elérjük a 10 000. oldalmegjelenítést, amit ezúton is köszönök mindenkinek ^^

2011. év végére pedig megtört a több éves hallgatás, újra elkezdtem alkotni. 3 hosszú évbe tellett mire rájöttem, nem szabad elpocsékolni azt a tehetséget, amit a sorstól kaptam. Csak azért is megmutatom a világnak, hogy igenis szépen tudok rajzolni, sőt, egyre jobb és jobb leszek. Amikor ezt kimondtam, szinte újjászülettem. Új ember lettem. A magam ura. Nem kell senki segítsége, mert megállok én a saját lábamon. Ekkor kezdtem el tudatosan életmódot váltani, és készülni arra, hogy egy nap kitörjek a lúzer szerepéből.

Aztán már nem volt megállás. Jött az első újságcikk, interjúk, kiállítások, szakmai sikerek, és elismerések zöme. Ledobtam 20 kilót magamról, kiléptem egy akkor már működésképtelen kapcsolatból, gondozónőből szociális segítő majd szakfeladat vezető lettem. Az egykori "szürke egér" eltűnt. Mindenféle talp és seggnyalás nélkül, a saját erőmből talpra álltam az ominózus tragédia után, munkába álltam, és igaz, hogy nem áttörő, de konszolidált sikerre vittem a képregényem, ennek köszönhetően ma már Dana Mitzy-ként többen ismernek, mint a saját nevemen.

És ugye a pénz. Sose szórtam, a legtöbb, amit valaha magamra egyszerre elköltöttem, az a belépő volt a Nightwish koncertre. Az a koncert pedig a bakancslistám első helyén szerepelt. Ugyanúgy, ahogy az idei finnországi utam is. És az az álmom is, amiért ez a bejegyzés született.....

Amíg a többi átlagos korombeli menő cuccokra meg kütyükre költötte a pénzét vagy épp ráakaszkodott egy menő gazdag hapsira, addig én szépen gyűjtögettem. Olyannyira, hogy idén tavasszal külön tudok költözni a szüleimtől. 3 év alatt sikerült úgy talpra állnom, hogy közben nagyon nehéz időket éltünk meg. És nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de büszke vagyok magamra.

Ezeket most egyrészt azért írtam le, hogy megosszam veletek az örömömet a leendő kis lakásommal kapcsolatban, másrészt pedig azért, hogy bárki erőt meríthessen belőle a saját életéhez. Én nem vagyok se szép, se csinos, se gazdag szülők elkényeztetett lánya. "Csak egy ember" vagyok. Egy átlag ember. Ha nekem sikerült, sikerülhet másnak is! Csak nem szabad feladni még akkor sem, ha egy egész hegylánc áll az utatokba. Én fősuli nélkül is teljes ember lettem, a kézügyességem folyamatosan fejlődik, az alkotói vágyam sem csillapodik. Buta voltam akkor, amikor azt hittem, ezekhez diploma kell. De ennek a buta gondolatnak köszönhetően értem el mindent, és lettem az, aki most vagyok. Viszont nehogy bárki félre értsen, a mai napig csodálok  minden fősulist és egyetemistát! Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy ne tanuljatok tovább, mert úgyis elboldogultok majd. Sokkal inkább arról, hogy egy rossz eseményt hogyan fordítsatok a javatokra! Hogy ne adjátok fel az álmaitokat, mert lehet, hogy egy sokkal csodásabb dolog vár rátok az életben, mint ahogyan azt elképzeltétek! Beadhattam volna a pótfelvételit. Még most is jelentkezhetnék. De már nem akarok. Én megtaláltam a helyemet ebben a világban. És ezt a döntést egyáltalán nem bántam meg!

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Dana

Mulder & Scully