Sziasztok!
Szeretnék írni pár sort a várandósságomról, mert még adós vagyok vele, direkt nem írtam róla hamarabb, egyben szerettem volna leírni jót is, rosszat is erről a 40 hétről :) Még mindig szívesen gondolok vissza rá, néha hiányozni is szokott a "dinnyém" és még megszokásból kétségbeesek, ha valami leesik a földre, pedig már tudok hajolni :D Imádtam kismama lenni az első perctől fogva, és bármikor szívesen újra csinálnám (és fogom is!).
I. trimeszter (1-12. hét)
Amire szívesen emlékszem:
- Az a május 6-i hajnal, amikor pozitív lett a teszt
- Amikor elmondtam a páromnak, hogy kevesebb virágot vett anyák napjára... mert engem kihagyott
- Amikor elmondtuk a családnak (babona ide vagy oda, még aznap szétkürtöltük :D)
- Amikor először hallottam a szívhangját az akkor még 9 mm-es babánknak
- A 12. heti genetikai ultrahang, mert akkor láttuk Őt először
- Az ezt követő ebéd, ugyanott, ahol az első randink volt (Gyulán a Hordóban)
- Mikor megjött a kombinált teszt eredménye, hogy egészséges a babánk
- Anyósom pörköltje :D Akkor már 3 éve nem ettem disznóhúst, de azt a pörköltet annyira megkívántam, hogy ha nem ehettem volna degeszre magam belőle, tuti sírva fakadtam volna
- Hónapos retek. Kilószámra zabáltam, és ez valahogy olyan jó emlékként maradt meg bennem
- Lelkifurdalás nélkül, jóízűen megenni BÁRMIT. Megszűnt a finnyásságom, olyanokat borítottam be a fejembe, amikre anno ránézni se tudtam (cékla, paradicsom, cupákos, zsíros disznóhús, kolbász stb.) Sajnos azóta minden visszaállt a régi kerékvágásba, sokszor nem esik jól az étel.
- Mikor elkezdett egyértelműen gömbölyödni a hasam, kb. 9 hetesen. A trimeszter végére egyértelmű és tagadhatatlan terhespocakom volt.
- Vérvételek tömkelege...
- "Nincs hányingered?! Tuti baj van a babával" "De jól meghíztál az új munkahelyeden" "Mi az, hogy nem vagy rosszul? Minden okés a gyerekkel?" és hasonló rosszindulatú kérdések tömkelege...
- "Ne éld bele magad, a 12. hétig még bármi megtörténhet" ... Gyűlöltem ezt a mondatot...
- Hiperfáradt voltam... Egy kaját nem tudtam úgy megfőzni, hogy ne szundítsak közben egy picit...
- Idegbeteg voltam. Tök hirtelen, a semmin úgy fel tudtam húzni magam, hogy csak na... Pl. földhöz vágtam, és föl is rúgtam a fazekat, mert szétfőtt a lekváros derelye... xD
- Állandóan ott volt kb a 8. hétig ez a "mindjárt megjön" érzés, és a görcsök hozzá. Rendkívül zavaró volt
Amikre szívesen emlékszem:
- A 3 órási kávé a munkahelyemen :D Valamiért finomabb volt a reggelinél, habár aztán elvétve ittam csak, mert nem tanácsolták a sok koffein fogyasztást a hőségben.
- Úgy az egész munkahelyi légkör. Imádtam Dombiratoson dolgozni, és rettentően sajnáltam, amikor augusztus elején táppénzre kellett menjek a bevérzés miatt :(
- Amikor hazafele jövet a ház előtt tett le szinte az összes buszsofőr :D Úgy adták a jegyet, hogy kérnem se kellett xD Tudták, hogy hova megyek minden nap :D
- Amikor 40 fok hőségben az egyik ügyfelünk küldött nekünk egy nagy bödön fagyit *-*
- Amikor ebédidőben szuttyongattam a kiscicákat :D
- A kórházban töltött napokra így utólag szívesen emlékszek vissza, bár akkor ott rendkívül magam alatt voltam. A két szobatársamat nagyon megkedveltem a végére. Meg arra is emlékszem, amikor az egyik ismerősömmel esténként kimentünk sétálni. Borzasztóan meleg, fülledt idő volt és már sötét, és elérződött a kórházig a Hambi bárból a kajaszag :D
- 16 hetesen, amikor a kórházban megultrahangoztak, és a doki majdnem biztosra mondta, hogy kislányunk lesz *-*
- 18 hetes genetikai uh, ahol a mi orvosunk is kislányt mondott, és kaptunk fényképet is róla :)
- A meleg, fülledt, tikkasztó nyári esték, amikor a teraszon ülve vártam haza a páromat, és az egész udvar telítve volt az estike illatával
- Giga-mega zabálások.....
- A málnáért meg voltam húzatva... Ribizlit marékszámra toltam a fejembe :D
- Amikor megvettem az első kis ruhácskát a lányomnak *-*
- Amikor Judit barátnőmtől kaptunk egy csomó lányos holmit, és este "divatbemutatót" tartottam a páromnak :D
- A menyasszonyi ruhapróba, és az esküvői előkészületek.
- 09. 09.: az esküvőnk napja <3
- Az azt követő vasárnapi búcsúval egybekötött zabálás (részemről, a többiek kulturáltan táplálkoztak :D)
- Amikor zsákoltuk kora reggel Dombiratoson a csemegekukoricát *-* Imádtam azt a pár napot, a korán kelés ellenére is. Rohadt meleg volt, és tiszta csuhéj voltam a többiekkel együtt, de olyan jó volt, felidéztette bennem a gyerekkoromat :) Meg emlékszem, kolléganőmnek pont akkor született meg az unokája,és együtt izgultunk :) :) :) Istenem, de sok idő eltelt azóta!
- Energiaital ízű fagyi :D Férjem rábeszélt a fagyizásra Békéscsabán, én meg nem mondtam nemet :D
- Pátyolgattam a két fehér cicánkat. Olyan kicsik voltak akkor még, nem olyan nagy kajla dögök, mint most :D
- Amikor megvettük az első bútorokat a trimeszter vége felé *-* Kiságy, pelenkázó, babakocsi, kiskád, minden ott sorakozott már októberben a kicsi szobájában :)
- Amikor előre engedtek a buszon, mert kismama voltam :) Tök jó érzés volt, 17 hetes voltam akkor.
- A cukorterhelés! Olyan éhes voltam már, hogy szinte jól esett a cukros lötty :D A vérvételek közt meg keresztrejtvényeztem, és a boltokban beszereztem pár cuki kislányos rucit :)
- A szülinapom :) Olyan finom diótortát kaptam a férjemtől, hogy a mai napig elcsordul a nyálam, ha rá gondolok :D
- Hogy egyre szűkebb volt minden ruhám, és amikor megvettem az első kismama nadrágomat, azt gondoltam, hogy ebbe a naciba sose fogok belenőni (hát... kurva nagyot tévedtem xD)
- Amikor a férjem minden este adott jóéjt puszit a hasamnak is
- Amikor először éreztem Őt megmozdulni 15 hetesen, és amikor a férjem is érezte, kb a 21. hét közepén. Emlékszem, valami verekedős filmet néztünk, ő azt mondta, forduljak el, ne "lássa" a gyerek a rosszat. Én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy Ő még nem is tudja, mi az a verekedés... Abban a pillatatban egy olyat rúgott, hogy nem csak érezte, de látta is az apja :D
- Amikor megjelent a linea negra a hasamon :D Nem tudom, miért örültem ennyire neki, de aztán minden reggel leellenőriztem, hogy megvan-e még a barna csíkom a köldököm alatt :D
- A 4D ultrahangnál, amikor a doki elsőre fiút mondott, én meg rászóltam, hogy nézze meg jobban, mert nekünk ketten is lányt mondtak :D :D :D
- Amikor megláttam a vért 16 hetesen a wc papíron... És rögtön nem sokra rá jött az első görcs... Azt hittem, mire beérünk az ügyeletre, már késő lesz...
- Amikor a melegtől kis híján elájultam az ultrahangra várva...
- Amikor vissza kellett vinni az esküvői ruhámat a szalonba :(
- Amikor anya kórházba került
- A hagyatéki tárgyalás, és az összes herce-hurca Apa halála miatt :(
- Az a küszködés, amit a felöltözés, zoknihúzás stb. jelentett, és hol volt akkor még a vége...
- Amikor véletlen lefröcsköltem étolajjal a falat :D Egy egész napot átbőgtem miatta :D
- És ha már a bőgésnél tartunk, MINDENEN képes voltam órákat zokogni... Azon is, pl ha nem tudtam leütni a szobában a legyet, aztán meg amikor sikerült, azért sírtam, mert ő is valakinek a gyereke, és én megöltem... A Halálos fegyver c. filmen, az Advantix reklámon, Kasszás Erzsin, amikor a faszi nem adta oda neki a rózsacsokrot, egy kiszáradt virág miatt, amit egyébként utáltam, mert csak a nyűg volt vele... No comment xD
- Ha nem bőgtem, akkor idegbeteg voltam xD
- Amikor gyengébb magnéziumot adtak a gyógyszertárban, és begörcsöltem... Behívott a doki méhszájvizsgálatra, tiszta ideg voltam aznap, mert még csak 24 hetes voltam, de szerencsére nem kezdett el kinyílni...
III. trimeszter (28-40. hét)
Amikre szívesen emlékszem:
- A hatalmas pocakom! Imádtam a "dinnyémet" :D
- Giga-mega zabálások a köbön... Annyit ettem, mint egy kisebb elefántcsorda :D
- A pingvin járásom, ami a végén átment billegő kukába xDDD
- Amikor beszorultam a fürdőkádba, és úgy kellett szólni a férjemnek, hogy "szabadítsa ki Willy-t" xD Akkor nem volt vicces, utólag jót nevetek rajta :D
- Nagyobb adag kaját kaptam Csabán a Méteresben :D
- A 32. heti uh, ahol még mindig kislányt mondott a dokink, és hogy minden rendben volt vele
- Amikor eldöntöttük, hogy Katalin lesz a kicsi neve.
- Katalin nap, amikor megsütöttem a kicsi "névnapi tortáját" xD És még aznap meg is ettük, én végigbőgtem a délutánt, mert megnéztem Hadas Kriszta Jön a baba c. műsorát, és nagyon nehéz szülése volt a kismamának, és én kiborultam... Férjem meg attól, hogy terhesen minek nézek ilyeneket :D
- Amikor a patikában nem volt Aloe Vera First spray, amit a gátsebre ajánlottak. Még mondtam a férjemnek, hogy ez jel, és hogy tuti császáros leszek... (Bejött)
- Az nstk, amikor negyed óráig hallgathattam a kicsi szívhangját ^^
- Amikor szerdánként hazajöhettem nst-ről, és nem kellett befeküdjek xD
- Amikor begyújtottuk a nappaliban a kandallót *-*
- A karácsony és az előkészületek, és az izgulás. Betöltött 37. hétben voltam, kis híján befektettek 20-án a vizesedés miatt... És persze nem akartuk, hogy karácsonykor szülessen a kicsi :D
- Amikor feldíszítettük a fát *-*
- Reszkessetek betörők, amin elaludtunk xD
- A barackos csirkemell, amit ünnepekre sütöttem... Isteni volt!!!
- Az első jósló fájás szilveszterkor
- Amikor szilveszterkor, éjfél után az emeleten néztük a tűzijátékot
- Újév napja, senkit se mertünk felhívni, mert akkor már mindenki arra várt, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy a szülőszobán vagyunk :D
- Az az isteni tea, amit unokatesómtól kaptunk karácsonyra *-*
- Az utolsó simítások a gyerekszobán :)
- Amikor futni kellett a vonathoz két röhögőgörcs között (első: öcsém kijelentette, hogy nehogy már ő várjon egy órát a vonatra, várjon az ránk 3 percet xD második: elképzeltem, milyen látvány lehet a habtestem futva egy kívülálló számára xD)
- Amikor festettük öcsémét házát *-* Szintén bálna feeling, ülve gletteltem és festettem, és nem tudtam felkelni xD
- Kaptunk tesóméktól egy rózsaszín bilit :D Nem tudom miért, de én annyira örültem annak a bilinek xDDD
- Amikor a férjem azt mondta, hogy csinos vagyok ^^ Pedig egy puffadék voltam a végére :D
- Amikor rendezkedett a kicsi odabent :D Csodás érzés a magzatmozgás, pláne amikor a hasad is eldeformálódik, mert kidúrja magát oldalra, és csak az apja simogatására vesz vissza a tempóból :D
- A kiírt nap. Az még inkább tele volt izgalmakkal,pláne, amikor a nyákdugó távozóban volt
- Amikor már mindenki (még sógoromék kutyája is) hamarabb megszült, mint én :D Jó is volt, meg nem is. Imádtam kismama lenni, ugyanakkor már nagyon babázhatnékom volt :D
- Gyönyörű lett a hajam, megnőtt a derekamig, nem töredezett, nem hullott, meseszép volt *-*
- A házi sült gesztenye *-* Kilószámra sütöttem és zabáltam
Amikre nem szívesen emlékszem:
- Ez az istenverte terhességi viszketegség... Karácsony után kezdtem el a két kezemen, majd végül MINDENHOL viszkettem, tele voltam csalánkiütéssel, a bőrömet le tudtam volna kaparni magamról, ráadásul mindez a melegre fokozódott, aludni pedig nem tudtam tőle :( Volt úgy, hogy a hálóingemben voltam egész nap meg nyári szellős ruhában, hogy ne érjen a bőrömhöz... Meg kiálltam a hidegre, hogy csillapodjon... Megváltás volt a rázókeverék, amit a bőrgyógyon adtak... És az is, hogy nem epepangás miatt volt ez a cirkusz, hanem "csak úgy, mert terhes vagyok, és mindjárt szülök"....
- Amikor 36 hetesen elestem az udvaron... Hála az égnek, a hasamat nem ütöttem meg, csak a térdemet vertem le, de így is szörnyű volt... :(
- A 36. héttől folyamatosan fájt a hátam, aztán csatlakozott hozzá a medencecsontom és a derekam is.
- Ráült a baba egy idegszálra, emiatt a bal csípőm nonstop fájt járás közben, emiatt a pingvinjárás átment billegő kukába... xD
- Amikor lecseszett a védőnő, mert túl sokat híztam :(
- Ez a rohadt vizesedés, nem tudtam behajlítani az ujjaimat, a lábam olyan volt, mint egy sárkányé...
- Só- és fűszermentes diéta... Nekem, aki a delikátot is sóval ette... Változatosságképpen, brutál módon kívántam a chipset és a ropit meg a sós mogyorót... de kibírtam, a babámért.
- A 38. heti uh, ahol azt mondta a dokim, hogy kisebb a babám feje a rajtam lévő rengeteg víz miatt... Máig nem tudom, hogy így volt-e, a leletemen semmi kóros nem volt írva, a méretek korának megfelelőek voltak. Lehet, hogy csak azért mondta, hogy tényleg tartsam a diétát, és ne csaljak. Bejött neki, attól kezdve még a kenyeret is külön sütöttem magamnak só nélkül.... Kb 5 kiló le is ment rólam, a maradék a szülés utáni napon. Most már csak kb 3-5 kg plusz van rajtam (ami a két cici, és a megnyúlt bőr a hasamon xD)
- A striák a hasamon. A műtéti hegemnél rettenetes szétrepedt a bőröm, ami várható is volt, de nem gondoltam volna, hogy a tigriscsíkok egy éjszaka alatt bérlik ki a hasamat. Sokkolt reggel a látvány :D De mára már büszke vagyok rájuk, örökre emlékeztetni fognak erre a csodás 40 hétre és a kislányom születésére :)
- Nem fértem be az ajtókon, nem tudtam lehajolni, guggolni, ha valami leesett a földre (mert miért is ne...) nemes egyszerűséggel arrébb rúgtam... Nem kaptam rendesen levegőt, és nonstop be volt dugulva az orrom.
- Amikor a buszon állnom kellett, mert nem volt ülőhely, és persze át se adták...
- Egy kb 10 perces út is egy órába telt, míg A pontból elbillegtem B pontba...
- Az ágyban való megfordulás és felkelés nekem maga volt a Ninja Warrior... Fújtatás, nyögés és küszködés nélkül nem ment a dolog, kb a 35. héttől.
- Mindig attól féltem, hogy úgy folyik el a magzatvíz, hogy valamit eláztatok vele, amit nem kéne... Vagy a boltban, utcán stb. fog megtörténni. Az meg se fordult a fejemben, hogy úgy fog szivárogni, hogy nem veszem észre (és így lett)
- Minden apró görcsre, fájásra ijedten reagáltunk a férjemmel, a telefonokon lévő stoppert napi ötször minimum elindítottuk, fölöslegesen, mert mind vaklárma volt
- Az a kérdés, hogy "egyben vagy még?" Hejj de utáltam :D
- Meg az "Úristen, mekkora hasad van, hogy bírod? Nem nehéz???" Áh, pille könnyű :D
- A hólyagfoci nyilvános helyen, ahol a másodperc tört része alatt kellett wc-t találni, eljutni, körbecsomagolni a kagylót zsepivel, levetkőzni, leülni, mindezt egy 10 kg-os görögdinnyével a hasadon... Békéscsabán mindent úgy közelítettem meg, hogy az OBI, Csaba Center és Csaba Gyöngye elérhető távolságban legyenek :D
- Nem jutottunk ki az Adventi vásárra, és forralt bort se ihattam. Ez nagyon hiányzott nekem karácsony előtt.
- Segítség nélkül nem tudtam be- és kiszállni a fürdőkádból.... xD
- És a legjobb: BÁRMIN tudtam most már napokig bőgni...
És ekkora volt a pocakom 29, 35 és 38 hetesen :)
Ez pedig egy nappal a szülés előtt készült, a minőséget ne nézzétek :D
Itt 30 hetes volt a pocaklakó, ezen a napon jött meg a babaverda :)
Ez pedig 39 hetesen készült, kb 5 nappal a szülés előtt:
Összességében szólva, én imádtam a várandósság minden percét. Soha életemben ilyen jól nem éreztem magam a bőrömben. Nem volt feszültség és aggodalommentes ez a kilenc hónap, de bármikor gondolkodás nélkül végigcsinálnám újra :) Igaz, a császár végett egy évet várni kell Kistesóval, de már csak 10 hónap (és úristen, egy éves lesz a lányunk :O )
A szülésemről már írtam korábban, ezen linken olvashatja az, aki még nem látta: Megérkezett Katalinunk
Katika pedig áldott jó baba, eszik-alszik :) Az éjszakát átalussza, este 10-től reggel 8-ig húzza a lóbőrt :D A hasát nagyon szereti, így már érthető, miért zabáltam annyit amíg a pocakomban volt :D A hasfájást hírből se ismerjük, hála az égnek, sírni is csak akkor sír, ha éhes (de akkor hajjaj :D) Már mosolyog, kommunikál, próbál fogni a kis kezecskéjével, minden érdekli, ami színes és csörög. Ügyesen tartja a kis fejét hason fekve is, átfordítani is át tudja ügyesen. Egyre többet gőgicsél, vigyorog, nem győzünk csodálkozni azon, hogy napról napra szebb és okosabb :) Ő a mi Hercegnőnk:
További szép napot!
Dana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése