Molly

Sziasztok!

Nehéz hónapon vagyok túl, emiatt nem is voltam itt olyan aktív, mint ahogy kellett volna, amiért elnézéseteket kérem.

Július utolsó hetében meghalt a mi imádott perzsa cicánk, Molly :'( Aki ismer, az tudja, mennyire tudok szeretni egy állatot (is), és Ő nálunk családtagnak számított... Pont fél évvel azután ment el, hogy Mulderrel az a tragédia megtörtént.....

Július 31-én láttam őt utoljára. Másnap délután ment el otthonról örökre... Szerda délután még kunyerált a chips-emből, és hízelgett egy sort... Csütörtökön este már hiába hívtuk őt, nem jött haza. Érezte, hogy itt az idő, és elment otthonról meghalni. Nem tudni, hol állt meg a kicsi szíve majd' 10 év után. Az emlékeken kívül semmi nem maradt belőle. Még a végtisztességet se tudtuk megadni neki, mert nem találtuk meg sehol, így eltemetni se tudtuk szegénykémet.

Kimondhatatlan űr maradt utána. És kimondhatatlanul fáj az elvesztése. Egy hónap után éreztem azt, hogy tudok írni arról, ami vele történt, mert eddig nem ment. Most is csak nehezen.

Annyi szép emlék köt hozzá, hogy ha mindet leírnám, nem férne bele ebbe a bejegyzésbe. Kidúrt mindenkit az ágyból, mindig kunyerált a kajánkból, imádott a csapból inni, és nincs otthon olyan bútor, amire ne mászott volna fel. A falvédőtől kezdve az ajtón át a mosogatóig mindent kipróbált és megnézett magának. De  az igazi favorit a doboz volt. Mindegy, hogy milyen és mekkora volt az a doboz, az neki kellett. Hiába a pihe-puha ágy, azon nem lehetett úgy kitekeredve aludni, mint egy cipősdobozban. A kukoricáért, joghurtért és chips-ért a világ végére elment volna, annyira szerette. Férfiakat megszégyenítő módon tudott horkolni a lelkem, álmában még sokszor a nyála is kicsordult.

Még most se hiszem el, hogy vége. Pedig sejthető volt, hogy nagy a baj. Tavaly tavasszal, amikor lefiallt, elkezdett menni a hasa, de nagyon durván. Kijött hozzá az állatorvos is, kapott többféle orvosságot, ami viszonylag helyrehozta. Aztán ősszel megint beteg lett, akkor már szurit is kapott. A Doki már akkor mondta, hogy ha nem javul, akkor ez valami daganat lesz, amivel sajnos nem lehet mit csinálni... De nem adta fel a harcot, keményen küzdött az életéért. Idén nyáron, miután még egy alom elment neki, kezdett jobban lenni. Szedett is magára pár dekát, már nem volt csont és bőr. A hasa se ment neki pár napig. Aztán július végén egyik napról a másikra leesett lábról. Sokat sírt, alig mozgott, alig evett. Aztán egyszer csak útra kelt, és itthagyott minket. Örökre.

Azóta pici Mulderrel a cicamennyországban heverésznek, és annyi konzervet és nasit esznek, amennyi beléjük fér. Ott nincsenek kutyák és betegségek, és nincsen fájdalom se. Az már csak a mi szívünkben van, amikor eszünkbe jut az a hatalmas szürke bundája, turcsi orra és az a gomb szeme...... :'(

Isten veled!
Sosem feledünk! 

Nyugodj békében!

Hi all,

sorry, I  know I didn't write so much in English for a long time. But there was a tragedy in my life, I lost my persian cat, Molly. She passed away at the end of July :'( She was a member of our family, we loved her so much. We knew that she's dying, but we didn't want to realize the fact of her illness. After Mulder's death it's harder for me. Two of my cats passed away in this year...
But I'm sure the're in heaven, together they're eating and sleeping all day and there's no dogs, illness and pain in their life. Just in our hearts..... :'(

R. I. P. my little one