Zsúfolt napokon.....

..... vagyok túl, kicsit be is sokalltam, megint tele a bakancsom mindennel... Megviselt a Halottak napja is, nagyon hiányoznak azok a Szeretteim, akik már nincsenek közöttünk :(

Emiatt és tesóm költözése miatt kibaszott feszült vagyok napok óta. Nem szeretem, ha egyszerre ennyi minden felborul körülöttem. Tesóm összeköti életét a Párjával, barátnőm is hamarosan Pestre költözik, én meg tovább folytatom a kalandomat Thomas-szal ;) A 8 betervezett kötetből hatot már megírtam, decemberre pedig végzek a harmadik kötettel is. Mivel 2 fejezettel el van csúsztatva a közzététel, plusz lesznek az ünnepek révén különszámok is, így Ti csak január végére-február elejére tudjátok meg, mi lesz a gólyaavatás vége (jó lesz, ígérem ;) ) Reményeim szerint így év elején feltűnés nélkül tudok majd pár hét szabit tartani, mert már nagyon itt az ideje... 4 éve Thomas-ékkal kelek-fekszek, és kezdek kiégni. Egyre távoliabbak az iskolás élmények, egyre sűrűsödik a fostenger körülöttem, plusz a két üstökös miatt alapból szétesett a bioritmusom... Korán fekszek, korán kelek, bámulom az eget, és meg kell mondjam, mind az ISON, mind a Lovejoy üstökös gyönyörű szép ^^ Hát még ha majd Ti is látni fogjátok őket a saját szemetekkel november végén - december elején ;)

Egy szó mint száz, kurvára szétestem..... Barátnőm szülinapjára csináltam egy Tarja portrét, amit be is akartam vinni neki Békéscsabára. Ülök fent a vonaton, tapogatom a telefont, facebookon felkúrom az agyam a sok nyomi plázacicán, menő focistán stb. Na gondoltam egyet, amíg beérünk Csabára, firkálok egy kicsit. Szétnézek. HOL A FASZOMBAN VAN A RAJZLAPTARTÓ MAPPÁM?!!!!! Aztán leesett, hogy én a gyökér fejemmel a lőkösi állomáson hagytam..... Két külföldi banya eltorlaszolta a pénztárhoz vezető utat, és én, hogy habtestem elférjen mellettük, letettem a mappát pultra. Megvettem a jegyet, felszálltam a vonatra, a mappa és az ajándék pedig még mindig az állomáson csücsült. Amikor pedig mindezt észre vettem, a vonat már a váltókon zakatolt.....-.-" Mivel vasutas családból származom (szeptember 24-re volt velem anya kiírva, de én a jó magyar vonatokhoz hasonlóan késtem. Igaz, én nem a szokásos 60-70 percet, hanem 3 napot, de akkor is), így felcsörgettem az egész családot, hogy valaki mentse meg a mappámat plíz, különben ott helyben felülök a poggyásztartóra és nyakon fosom magam...... 10 perc múlva jött a hír, a szajré a forgalmiban pihen, épen, egészségesen, biztonságban. (Köszönet érte az éjszakás műszaknak és a pénztárosnak! <3) Aztán végig pörgettem az agyamban, van-e közte kompromittáló cucc, ha ne adj' isten, valaki belenézne. A pucér nős aktot és egy elkúrált Luke Skywalker-t leszámítva vállalható a dolog......
A találkozónk Bettivel sűrű bocsánatkérésekkel indult, nem is tudom, miért......o.O Aztán jól bekajáltunk (nesze baszdmeg norbiápdét) néztünk némi pankrációt (igen, jól olvassátok) majd Betti ment dolgozni, én meg az állomásra.
Viharsarok IC 75 perc késés. Jót röhögtem, mondván jól megszívta az, aki ma Csabára jött Pest felől (ez a vonat csak Csabáig közlekedik). Felmegyek fészre, az ismerősök 90 %-a felsővezeték szakadás miatt vernyákol, és szidja a vasutat. Felnézek a kijelzőre. Ister EN 60 perc késés. KURVA ANYÁD! Leültem. Vártam. Vártam. Elhajtottam a csöveseket, részegeket, koldusokat. Az mp3-asom lemerült, az idegrendszeremmel együtt. Bejött a Viharsarok, a sok nyominger elindult felé, fel is szálltak. Majd amikor a kocsivizsgáló leküldte őket, jót vigyorogtam (legszebb öröm a káröröm). Ez a vonat ugyanis csak Csabáig közlekedik :3 Aztán a továbbiakban kurva hideg, bűz, ordibálás, visítós kisgyerek, öregasszony, idegesítő hangosbemondó, ami 60 percről 65-re emeli a tétet...... Vééééégre valahára beért az az istenátka (kb 11 óra lehetett). Fűtés nuku, helyette bűz. Leszállok, elindulok haza..... Majd visszafordulok, bemegyek a forgalmiba a cuccomért. Hazafele jövet következő a felállás: kurva sötét + park. Aztán. Kurva sötét + erdő. Millió kutya acsít, plusz valamilyen madár, az a fajta, ami a vijjogásával hajnali 4-kor kibassza az álmot a szemedből, mert az ablakpárkányon vesézi ki a tegnap esti álmát..... Befordulok a célegyenesbe. Ez már olyan szinten a világ vége, hogy simán az út közepén közlekedek..... Séta közben bámulom az eget, kisvártatva megbotlok a SAJÁT LÁBAMBAN és pofára esek..... Mappa repül szana-széjjel, bele a gödörbe, miután fetápászkodtam, telefonnal világítva keresem a szétszórt részeimet..... Hazaérek. Nyomulok a kapukulccsal, de az isten faszáért se nyílna ki, sőt, bele se megy a lyukba.... Aztán látom, tesóm nyitva hagyta, benne a kulccsal, hogy be tudjak jönni -.-" Bejövök, szemüveg lepárásodik, lópikulát se látok. Panaszáradat, röhögőgörcs, mivel a MÁV másodjára szívatott meg ebben a hónapban (2 hete kimentem a 9:50-es vonathoz, a bibi csak az volt, hogy az a vonat kb egy éve nem közlekedik.....) Miközben a facebook-ra kiírt panaszáradatomhoz bejövő kommenteken mosolygok, leejtem a telefont..... Aztán nem adtam esélyt több balfaszoskodásnak, mentem aludni (persze fürödtem előtte, nem kell egyből trollkodni xD). Álmomban se volt nyugtom, David Hasselhoffal találkoztam, egyik kollégámmal mentem hozzá valami hátralékot behajtani, de kurvára siettem valamiért. Aztán feltűnt még Hetfield is meg egy töklámpás és egy roller..... Úgyhogy ne csodálkozzatok, művésznevet váltok!
Ez volt az idei helóvíni true story by Balfasz Mitzy


Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!
Dana