Sziasztok!
Ha az időjárás kegyes lett volna hozzám (de ugyan miért lenne...), a távcsövön keresztül nézhettem volna, amint a 2012 DA14 elsuhan bolygónk mellett. De hát tudjuk, Mitzy-ke rosszban van az égiekkel, valami barom most is odafújta a felhőket, ahova nem kellett volna, így kb 10 perccel azután, hogy a planéta a horizont fölé emelkedett, elkezdett gyülekezni az égbolt összes felhőpamacsa pont ott, ahol a Virgo (Szűz) csillagkép látható lett volna... TT_____TT
Nekem nagy szerelmem az égbolt és a csillagászat, ha nem lennék teljesen segg hülye a fizikához, csillagászként keresném a kenyerem. De hát istenem, a középszintű fizikával még csak csak megbirkóztam, de az emelt szinttel már nem... Az egész vasárnap délutánom a fizikára ment el, és ha ezek után még puskával is csak egy halvány kettest tud produkálni az ember, nagyon sok keresnivalója nincs ezen a pályán... Így megmaradtam amatőr csillagásznak, esténként mindig az eget kémlelem. Sokszor elő se veszem a távcsövem, csak úgy szabad szemmel bámulom a messzi égboltot.
Természetesen magától értetődő, hogy ezeken az estéken semmi "extra" látnivaló sincs odafönt. Csak a szokásos, amit bármikor szemügyre tudsz venni. A távcsövem 6 cm-es főlencsével rendelkezik, két okulárom van hozzá: egy 18 mm-es, és egy 24 mm-es. Maximum 104-szeres nagyítást tud, ami azért már elérhetővé tesz dolgokat. De hát engem ilyen téren valaki tuti elátkozott...
Kezdem az elején.
Valamilyen csoda folytán mind a Hale-Bopp üstököst és mind az 1999-es teljes napfogyatkozást láthattam. De ami ez után jött...
2004.: A Vénusz áthalad a Nap korongja előtt. A kormozott üveg bekészítve, Mitzy-ke lázban égve várta a nagy pillanatot. Az égiek gondoltak arra, nehogy elégjek az izgalom okozta láztól, így egész nap szakadt az eső...
Aztán az elkövetkező holdfogyatkozásokat se láttam évekig... (vagy be volt borulva vagy köd volt, vagy beteg voltam)
A teljes napfogyatkozást követő részleges napfogyatkozásokat se láttam. Az egyik hajnalban volt, napfelkelte után kb fél óráig lehetett látni. Előző este értünk haza egy kirándulásból, és hiába a vekker, elaludtam. A következőnél az egyik gimis tanárom nem engedett ki engem a teremből, pedig még a kormozott üveget is vittem magammal.... -.-" Azt mondta, amit most tanulunk fontosabb és hasznosabb holmi napfogyatkozásnál. Azóta se tudom, mi haszna a béta D glükóznak, és miért olyan fontos ez nekem, de ez egyéni szoc. probléma... A következőnél már dolgoztam, a jelenség vége után kb negyed órával felszállt a köd, és kitisztult az ég....
Aztán voltak itt még ilyen finomságok, hogy a Hold eltakarta a Fiastyúkot. Itt "Parasztfalván" a jelenséget megspékelték egy semmiből előtörő záporral... Egyszer látható volt tőlünk a sarki fény is. Az északi eget takaró bárányfelhők miatt a jelenséget így az utcánk végén álló villanypóznára kellett érteni. Az augusztusi Perseidák meteorraj érkezésekor országos aszály volt, itt dörgött villámlott... MINDEN évben. A novemberi Leonidák érkezésekor általában megdől itt nálunk az éves hideg rekord, olyan mínuszok röpködnek, hogy kettétörik a macska a kanyarban... Most gondolhatjátok azt, ez a hülye gyerek miért nem nézi az ablakból? Egyrészt: vagy odafagyott a redőny a párkányhoz, másrészt:... pontosan... úgy, ahogy gondolod... be volt borulva.... Mostanság jó pár üstökös itt kóvályog, jó részük elég fényes ahhoz, hogy távcsővel észlelni lehessen. Egyről tök véletlen hallottam, utólag kiderült, sokan ettől várták a világvégét decemberben. Nos, én ezt is elkúrtam, vagy ha úgy tetszik, megmentettem a Földet, ugyanis, miután elhatároztam, hogy megkeresem, az üstökös magja szétesett, és a kométa megsemmisült... (nem hazudok, itt a link: http://ng.hu/Fold/2012/11/szeteso_ustokos ) Akadt itt még pár bolygóegyüttállás is, szép számmal. A kb 30 ilyen égi eseményből mindössze kettőt sikerült látnom: amikor a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz egy vonalban sorakoztak a tavaszi esti égbolton, és a tavalyi, Hold által eltakart Jupitert. Amikor a Mars rekord közelségben volt a Földhöz még nem volt távcsövem. Utána egy héttel volt a ballagásom, ahol a legnagyobb ajándékom a kis Konus F/13-as volt... ^^ És természetesen utána egy hónapig a felfő volt az úr az égen...
Aztán a legnagyobb szopatás az a tavalyi Vénusz átvonulás volt... Falu szinten meg lett hirdetve a dolog, még a helyi újságban is benne voltunk. A focipálya melletti lelátón lett volna a gyülekező, reggel 6-kor. Előző nap este, mielőtt lefeküdtem, kinéztem az ablakon: 1-2 fátyolfelhő, nem vészes. Reggel 4-kor izgatottan bújok ki az ágyból, az agyamban végigfuttattam azt a pár soros ismertetőt, amit majd elmondok az érdeklődőknek (kb 40 ember jelezte részvételi szándékát). Összekészítettem mindent (távcső, okulár, szűrő, fekete fotókarton a kivetítéshez), épp mentem felöltözni, mikor apa jön be, és közli a hírt: szemetel az eső... Első gondolatom és egyben mondatom is az volt, hogy a jó isten verje szájba azt a repedtsarkú kurva anyját ennek a buzi időjárásnak... Miután a kultúra kiverte a biztosítékot, apa közölte, hogy ezt nem hallgatja tovább, és inkább elmegy dolgozni. FÉL órával hamarabb... Én nem adtam fel a reményt, felcipeltem a távcsövet a faluközpontba (azt tudni kell, hogy mi a település szélén lakunk, ami konkrétan azt jelenti: balra nézel szántóföld, jobbra nézel erdő). Nagy nehezen felmásztam a lelátóra, és vártam a csodát. Legalább nem voltam egyedül, egykori osztályfőnököm és egyben földrajztanárom, valamint egy néni a helyi idősek klubjából, 4 kollégám és a főnököm végig kitartottak mellettem. Igaz, a tanár urat leszámítva mindenki bement a munkahelyemre, miután eleredt az eső... Napfelkelte előtt pár perccel már konkrétan szakadt... Aztán elcsendesedett, elkezdett felszakadozni a felhőzet. A bibi csak az volt, hogy nyugaton, és nem keleten. 7:12-ig áztunk ott (ekkor lépett ki a Vénusz a Nap elől), majd könnyes szemmel megköszöntem a tanár úrnak a korai kelést, és a biztatást, hogy a kitartást ne is említsem. Fel tudtam volna robbanni az idegtől, faszom fog 120 évet várni a következő ilyen eseményig... Becipeltem a távcsövet, letettem az irodába, magamba roskadva ültem a székemben, mikor 7 óra 36 perckor meglökött kolléganőm: "Te, Timi, nézd már, süt a nap!" na ez volt az a pillanat az életemben, amikor egyszerre tudtam volna sírni, üvölteni és tombolni mérgemben...
Viszont hála a kollégáknak, az ellátottaknak és "jókedélyű" érdeklődőknek, délután már a napfoltokat néztük. És - többek között - az alábbi beszélgetés zajlott le:
- Te, mit kell abban a lyukban nézni? Mit látok benne?!
- Napfoltokat! Ide kell nézni!
Majd az illető letakarta a fél szemét, és fotókarton helyett a távcső állványát bámulva felkurjantott:
- Nem látom a repedéseket ezen a kurva Napon!!!
:DDDD
És a sikertelen megfigyelések közé most már nyugodtan be lehet sorolni a 2012 DA14 kisbolygót is...
TT___TT
Remélem, Nektek jobban telt ez a napotok, és fog a hétvégétek is!
Üdv,
Dana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése