Only Human - A rocker is ember: június 2015

Sziasztok!

Több hónapnyi hallgatgatás, emésztgetés és a közelgő Hegyaljára való tekintettel úgy döntöttem, leírom dalról dalra a véleményemet az új Nightwish albumról.

Először is: nem vágtam hanyatt magam tőle. Sokkal, de sokkal többet, jobbat, változatosabbat és legfőképpen újabbat vártam tőlük. Első hallásra egy egybefüggő, régi dalokra hajazó, belőlük építkező katyvasznak tűnt, és el nem tudtam képzelni, hogy ezeket a dalokat én szeretni fogom, és önfeledten tombolni fogok rájuk Hegyalján...

Második hallásra is ugyanez volt a véleményem, sőt még a sokadik után is.....

Aztán valahogy megváltoztak a dolgok. Tucatnyi hallgatás után kezdtem megbarátkozni a dalokkal. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt 3 hónapban történtek velem jó dolgok is, így pl. az Alpenglow-ról egy konkrét személy jut eszembe, és az, amit érzek iránta. De nézzük csak lépésről lépésre a dolgokat... Akarom mondani, dalokat:

I. Shudder Before The Beautiful

Dark Chest Of Wonders újragondolva... Irritáló a hasonlóság a két dal között... Első hallásra nem is volt meg a libabőr, azt ez a videó hozta ki belőlem:

Igazából már itt éreztem, hogy ez nem lesz az igazi... Az Imaginaerumnál már a Taikatalvi-tól kifeküdtem, a Storytime-ról meg nem is beszélve. Bombasztikus nyitás, ami itt elmaradt... Floor hangja se ütött akkorát, mint vártam... Szóval, reménykedtem, hogy hátha van jobb is... (mellékesen megjegyezve mára az egyik kedvencemmé nőtte ki magát ez a dal)

II. Weak Fantasy

Engem a gitárjáték itt is emlékeztetett valamire, beletelt pár hétbe, mire rájöttem, hogy ehhez kísértetiesen hasonlót a Whoever Brings The Night-ban és a Rest Calm-ban hallottam. Marco hangja is mellbe vágott, 1-2 helyen olyan furcsán szólt, mintha hamis lenne o.O Ezt leszámítva ez egy mocskos jó dal!

III. Élan

Aki rendszeresen követi a blogom, az emlékszik arra, hogy pont azon a napon jött ki kislemezen az Élan, amikor meghalt a cicám, Mulder :( Igazából ez egy gyönyörű dal, de bennem annyira mély sebeket és fájó emlékeket tép fel, hogy képtelen vagyok nem elérzékenyülni az Élan hallatán. Igazából amint meghallom, könnybe lábad a szemem, és képtelen vagyok azon agyalni, hogy mire hasonlít (ugyanis hasonlít), mert csak az a nap lebeg a szemem előtt, amikor eltűnt, és 3 napig hiába kerestem őt... És az az átkozott péntek 13-a, amikor megtaláltam az élettelen testét.... Vele együtt eszembe jut az első (és sajnos utolsó) karácsonyunk is, a szétjátszott díszek, a karácsonyfa, az ajándéka, a kandalló melege és tüze... És azok az illatok is... a fenyő, a kürtöskalács, a sült gesztenye, na és a karácsonyi díszkivilágítások... Mai napig képtelen vagyok hosszabb időt eltölteni az OBI-ban, mert eszembe jut, hogy mennyi mindent kapott innen az a csöpp kis lélek... Akinek fél év után pont akkor kellett elmennie, amikor a legboldogabbnak és legizgatottabbnak kellett volna lennem az Élan miatt... Szóval könnyű lesz megismernetek a Hegyalján, mert ha ezt előadják, én a kordonra (vagy az előttem állóra) borulva fogok bőgni, mint egy rossz gyerek...... :(

IV. Yours Is An Empty Hope

Ez meg egy az egyben a Master Passion Greed... Azzal felturbózva, hogy Floor kiereszti a hangját, és férfiakat megszégyenítő módon hörgi el a refrént. És végre Marco is hallatja azt a kellemes hangját, bár így még inkább hasonlít a MPG-re... De ez egy bivaly nóta, így a kb kétszázadik hallgatás után egyik kedvencemmé nőtte ki magát ^^

V. Our Decades In The Sun

Ez kivételesen nem egy Nightwish számra, hanem Tuomas egyik szerzeményére hajaz (A Donald kacsás szólólemezén van egy dal, ne kérdezzétek így kirtelen a címét, de a kórusbetét egy az egyben onnan lett átemelve), de a gitártéma is nagyon ismerős... Ettől függetlenül ez egy gyönyörű dal, de pl a Slow Love Slow-hoz vagy a Turn Loose To Mermaid-hez nem ér fel.

VI. My Walden

Erre a számra valamiért haragszok, talán azért, mert Troy énekel Marco helyett, ami tök baromság, mert brutál jó hangja van neki is, csak még szokni kell, hogy ez a hang is a Nightwish-hez tartozik. Arról nem is beszélve, hogy zeneileg és dallamilag tökéletes egyvelege az I Want My Tears Back-nek, és a Last Of The Wilds-nak. De hiába minden kritika, erre a számra futom minden nap a köreimet a focipályán :3

VII. Endless Forms Most Beautiful

A gitárjáték engem a Wish I Had An Angel-re emlékeztet, 3:50-től meg ismét felbukkan egy ismerős dallam, de az Istennek nem jövök rá, melyik dalból való... De jó kis énekelhető nóta ez, fasza lesz csápolni rá majd koncerten :3 És tök gáz, hogy a címadó dalról csak ennyit írok, de más most így hajnali egykor nem jut eszembe :D Talán még annyit, hogy a klipben baromi előnytelen Floor sminkje, annyira csúnyának néz ki tőle, hogy az már valami fogalom... Olyan érdekes arcszerkezete van, amihez nem áll jól az erős smink. Véleményem szerint ő úgy a legszebb, ha nincs kikenve. Ritka az ilyen nő, akit csak elcsúfít a smink, de Floorral ez a helyzet. (micsoda mázlista, más nő meg úgy néz ki vakolat nélkül, mint egy troll vízi hullája... biztos ezt kapta kárpótlásul azért a 2 méteres magasságért...)

VIII. Edema Ruh

Indul egy kis Come Cover Me-vel az elején, ami 3:25-nél átmegy Last Ride Of The Day-be >:3, de Troy kellemes hangja kárpótol minket ^^ A gitárjáték itt is ismerős, de nem ugrik be, melyik dalból... És ezt szoktam hallgatni, amikor épp képregényezek, szóval jó kis muzsika ez ^^

IX. Alpenglow

Ő kérem szépen úgy született, hogy Tuomas összegyúrta az Ever Dream-et a Bye Bye Beautiful-al... :3 Tetű vagyok, mert toronymagasan a kedvencem az összes közül, de ez van :D Rongyosra hallgattam már, és remélem, Hegyalján se hagyják ki a setlistből :3

X.The Eyes Of Sharbat Gula

Hát ez úgy szar, ahogy van... Emlékeztet egy mocsok tré Depeche Mode dalra (Pipeline a címe, ne kérdezzétek, honnan jött ez... én se értem, miért mindig ez jut az eszembe róla) Ezt max. két-háromszor hallgattam meg, nekem ez a stílus ezekkel a fura pengetős hangszerekkel nagyon nem jön be... És a Gula-t mindig kulának olvasom xD Szóval felejtős.

XI. The Greatest Show On Earth

Hát őőőőő ez egy mocskos jó zene lenne, ha a közepét nem kúrják el azokkal az állathangokkal (ezt a "poént" sok-sok évvel ezelőtt a Pink Floyd lőtte le az Animals című lemezén). De nézzük lépésről lépésre. Bivaly erős kezdés, Floor kegyetlenül jól tolja az operát, csorog a nyálam vadul, hogy mi sül majd ki belőle. Itt-ott belepofáznak, hogy érezzük a törődést, és ne tudjuk maradéktalanul élvezni a zenét (pont, mint a Song Of Myself-ben), de kibírható a dolog. Aztán jön az első versszak, amivel Floor csak kínlódik, nincs benne elég erő, nem illik a zenéhez. Aztán, amikor várnád a refrént, hirtelen elhalkul minden, és megszólal a Dzsungel könyve és a Majmok bolygója. Kérdem én, MIÉRT??? Miért kellett elkúrni ezt a közel fél órás zenét ezzel a barom húzással??? Még fel se fogtam a dolgokat, mikor ismét éles váltás, újra metál a dolog, és Marco valami oltári kibebaszottul hatalmasat énekel Floorral *-* Az állam padlót fogott tőle, és nem igaz, hogy nem lehetett volna az egész nótát így összerakni... Aztán megint Song Of Myself-ezünk egy kicsit a végén lévő szónoklattal... A végéhez viszont piszkosul illik, és nagyot üt a bálnahang, és az, ahogy csobban a vízben! És pont elég lett volna ennyi a végére. Mert befejezésként király ötlet az állatosdi, de a dal közepét totál gallyra vágta... :S Úgyhogy fel se raktam a lejátszómra, szerintem majd szépen vigyorgok tesómra, hogy valami spéci progival vágja ketté a dalt úgy, hogy állathangig és állathangtól 2 különálló dal legyen, mert egyben nekem legalábbis nem az igazi :D

Én összességében egy erős 8-ast adnék, mert messze alulmúlta a várakozásaimat, de nem lett akkora raklap trágya, mint amitől féltem... Külön plusz pont Tuomas-nak, hogy nem eresztette ki Floor hangját, így senki se jöhet azzal, hogy "miafasznakkellettakkorAnette" és hasonló beszólások, mert ha azt nézzük, a dalok 90 %-át Anette is simán hozta volna. És nem is tértek vissza az operametálhoz, így a Tarja fanok se hangolhatnak, hogy ők megmondták, hogy ez kell a Nightwish-nek. Okos gyerek ez a Holopainen úrfi, biztosra ment az új cuccal, de azért érezni, hogy ő is az Imaginearum-ot tartotta a csúcsnak, sok-sok dallamot újra felhasznált, és lehet, hogy a sok-sok emlék miatt lett ez ilyen, amilyen. Mert amit el akarunk felejteni, csak azért is arra gondol az agyunk, és amit túl akarunk szárnyalni, ott megrekedünk, és abból táplálkounk szellemileg, és ugyanoda lyukadunk ki. Ahogy levelezőtársam írta nekem (és ahogy neki is mondták )"Ha az Imaginaerum volt a képzelet, akkor az Endless forms most beautuful a tudomány." Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én jobban kedvelem Tuomas fantáziáját..... :P

Nektek mi a véleményetek? Várjátok már Hegyalját??? Mert én nagyoooon *-*

Üdv,

Dana