Sziasztok!
Hááát... Több, mint egy hónapos késéssel, de megírom az élménybeszámolót..... Mentségemre legyen, hogy a december-január nagyon zsúfolt volt meg rohanással teli, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy december 24-én, délben még nem volt karácsonyfánk, és az utolső ajándékokat 23-án, zárás előtt tudtuk megvenni..... xD Na de kezdjük az elején..... ;)
A nyári bulit követően nagyjából tudtam, mire lehet majd számítani, de azért reménykedtem, hogy nem cakkompakk ugyanaz lesz a setlist. Bár, amennyire fos volt a PeCsában a hangosítás, lehet, hogy nem zavart volna :D A 8:50-es vonattal indultam úgy, hogy már fel voltam öltözve. Párom akkor látott először igazi true goth-nak felöltözve meg kisminkelve, de nem borult ki a látványtól, sőt, kifejezetten tetszett neki :D A 3 órás vonatozás egy örökkévalóságnak tűnt... Békéscsabától Pestig egy bácsival és egy 4 éves kislánnyal utaztam együtt, aki elnevezett Aranyhajnak... Nem kellett beszélgessek vele hála az égnek, de a Keletiig produkálta magát, és be nem állt a szája :)
Pesten már várt Betti barátnőm, akin a legfaszább Nightwish-es póló volt, amit valaha láttam *-* Aztán együtt elbuszoztunk a Déliig, ahol összeszedtük Katit, majd visítófrászok közepette elmentünk Bettiékhez lecuccolni. A kávé életmentő volt, kiitoksia paljon érte <3 Meg azt is, hogy ráálhattam a mérlegre, ami csak 65 kg-ot mutatott, és nem tört szét alattam xD Az ajándékozások után elindultunk be a városba az adventi vásárokra, hátha összefutunk Tuomas-ékkal (háhá, remény hal meg utoljára...xD) 4 óra körül még mindig kóvályogtunk, pedig már a stadionnál kellett volna foglalni a helyet... Aztán felhívott tesóm, hogy a haverjával már a bejáratnál szobroznak. ÉLJEN! Amikor elindultunk, Kati nyakában volt egy fehér zászló, rajta a "We were here, we're the voyagers" felirattal, az enyémben meg a bazi nagy finn zászló. Mondanom se kell, akadt egy troll, aki megkérdezte, milyen felkezethez tartozunk...-.-" A stadionhoz közeledve szaporodott a pulzusom rendesen. Amikor Bettiék megálltak kaját venni,már totálkár voltam. Akkor nyugodtam meg, amikor megláttam öcséméket, majdnem a sor elején voltak. Akkor már egy órája álltak ott, szétfagyva, mert mocsok hideg volt... Hatalmas respect érte! Arról nem is beszélve, hogy ők az Arch Enemy-re jöttek, a Nightwish pont nem hatotta meg se Bálintot, se a haverját, Olivért xDDD
A kapunyitásnál felgyorsultak az események... Rohanás a ruhatárhoz, rohanás a küzdőtérre. Öcséméket el is hagytuk, de mivel nekik csak álló jegyük volt, amúgy is szétváltunk volna. Aztán megint futás. 2. sor, ÉLJEN! Mikor hátra néztem, kiszúrtam öcséméket, a kordonnál voltak, tehát nekik is jó hely jutott. Megint ÉLJEN! Aztán a kötelező szelfi:
Aztán besötétült az Aréna..... És elkezdődött az Amorphis *-* Én ismertem és szerettem a bandát, tudtam kb. mire számíthatok. Jó is volt, de nekem valami hiányzott a buliból... Nem tudom megmondani, hogy mi, de nem volt az az igazi átütő érzés, hogy "úúú baszki, itt van előttem az egész Amorphis, beszarok" A koncert végére azért belejöttem a csápolásba rendesen xD Az pedig hab volt a tortán, amikor Marco feltűnt a színpadon *-* Összességében jó bulit csaptak, alapozásnak tökéletes volt!
Aztán jött az Arch Enemy. Őket Betti ismertette és szerettette meg velem, bár akkor még Angela volt az "énekes"nőjük, de én Alissa-val is szeretem őket. Szóval ez nekünk Bettivel dupla élvezet volt! A koncert előtt ez a leányzó tuti elszívott egy karton cigit, és tuti megivott egy hordó energiaitalt, mert hogy közel egy óra hosszán keresztül bírta szusszal a hörgést és az ugrálást... Az énektanárnője általános iskolában tuti nem erre gondolt, amikor bíztatta őt, hogy foglalkozzon az énekléssel xD Brutálisan jó hangja van, brutálisan jó volt a zene, és brutálisan jó volt az egész koncert *-* Bár a végén egyre többször vártam a búcsút, mert az a Nightwish kezdetét jelentette xD
És aztán... AC/DC közel 15-20 percig xD Olyan deja-vu érzésem volt, eszembe jutott a 2012-es koncert még Anette-vel..... Gyorsan elhesegettem a gondolataimat, és csevegésbe kezdtünk, hogy teljen az idő. Rengetegen voltunk (a bejáratnál nem láttuk a sor végét) és most hirtelen mindenki elkezdett (volna) előre nyomulni, de hát a mi hármasunkhoz nem fértek hozzá xD Aztán elsötétült az Aréna. Leengedték a fekete függönyt, és mire feleszméltem, már láttam Tuomas-t, és hallottam, hogy elindul a Shudder before the beautiful *-*
Aztán az én nagy kedvencem, a Yours is an empty hope *-* Hisztiztem volna, ha pont ezt nem játszák el, odáig vagyok érte meg vissza xD
Az Ever dreamnél Floor hatalmasat énekelt, bár nekem ez a szám örökre Tarjáé marad, de Tuomas arca is erről árulkodott. Aztán felgyúltak a kivetítők, megláttam a baglyot, és mire megörülhettem volna a Crow, the owl and the dove-nak, megszólalt a Wishmaster xD
Meglepett a dolog elég rendesen, de nagyon megörültem neki. Bár mindannyian a félrehallott verziót énekeltük, végig az járt a fejemben, hogy szinte ugyanazon a hangon énekli, mint Anette, de Floort valamiért senki se cseszteti ezért.....
Aztán, amikor Troy elkezdett beszélni, megörültem, hogy most is lesz My walden.
Aztán, amikor Marco elkezdte a mondókáját, csak remélni tudtam, hogy nem az Islander jön, hanem a While your lips are still red. Kati mondta még délután, hogy az is felkerült az előző bulikban 1-2 alkalommal a setlistre, és nagyon felvisítottam, amikor meghallottam. Gyönyörű feldolgozás volt. Eszembe jutott, hogy mindig ezt hallgattam, ha a képregényben elakadtam az Anett & Marc történetszállal, és minden télen, amikor hóesésben sétálok, kötelező darab ez a dal az mp3-asomon. 100 %-os telitalálat.
Aztán szintén egy örök kedvenc, csak épp a fájdalmas emlékek miatt... Az Élan-t akkor hallgattam ronggyá, amikor tavaly februárban Mulder cica meghalt :( Amint meghallom a kezdő dallamot, eszembe jutnak azok a hideg éjszakák, amikor kerestem őt, és az a kép, amikor a szomszéd kertben megláttam őt élettelenül feküdve...Talán sose fogom tudni úgy végighallgatni ezt a számot, hogy ne zaklasson fel, de akkor ott, valahogy kibírtam könnyek nélkül. Júliusban nem ment, most igen. De arra nem emlékszem, mi volt a háttérben, melyik tag hol volt... Csak néztem ki a fejemből, és a kis pici fekete-fehér cicafejet láttam... :'(
Aztán feleszméltem, hogy baszki, ez a Weak fantasy lesz!!!!! És igen, az voooolt *-* Szintén örök kedvenc, Marco ének szólójáért odáig vagyok meg vissza <3 Floor eszméletlen jól énekli ezt a dalt, van benne erő és szenvedély rendesen.
Amikor arra gondoltam, mi jöhet még, mivel lehet ezt fokozni, megszólalt a 7 days to wolves. Először fel se fogtam, mi ez xD Amit Floor és Marco művelt ez alatt a kb 8-10 perc alatt, az valami fenomenális volt. Leírhatalanul jó volt hallani ezt a dalt előben, ebben a verzióban. Hatalmas köszönet érte.
Aztán én teljes katarzisba kerültem, amikor Floor felkonferálta az Alpenglow-t *-* Kellemes emlékek kötnek hozzá, mert séta közben nyáron mindig ezt hallgattam meg az Edemah Ruh-t, és valahogy mindig belebotlottam Páromba, bár akkor még csak álmodoztam arról, hogy mi valaha egy pár leszünk ^^ Szóval ez a szám nekem olyan, mint valami romantikus filmből kiharapott dolog, elindulnak tőle bennem a rózsaszín pillangók <3 Szinte érzem a lila akác illatot is, meg érzem a bőrömön a nyári meleget *-* Imádom, kész, nincs mit ragozni rajta :D
Ahogy a Storytime-ot is. Már kezdtem aggódni, hogy lassan a koncert vége felé közeledünk, és híre-hamva sincs ennel a mesterműnek. Ezt a számot annyira szeretem, hogy tök mindegy, ki énekli, még talán Fekete Pákótól is szeretném (na jó, nem xD) Abszolút nr.1! Eszméletlen nagyot pörögtem rá.
És még levegőért kapkodtam, amikor meghallottam az I want my tears back-et! Szintén telitalálat. Katival rohadt nagyot csápoltunk rá, sok közös emlék köt minket ehhez a dalhoz ^^
Aztán, amikor meghallottam a Nemo-t, azt gondoltam, hogy na, majd most pihenek, ez a szám úgyis a könyökömön jön ki, sose szerettem annyira, hogy koncerten nyomuljak rá. AHA, nem a frászt, ezt is végig tomboltam, Bettiék még szóvá is tették, hogy nagyon élveztem, holott 3 órája azt mondtam, hogy ez csak foglalja a helyet a setlistben xD
Aztán, amikor Floor elkezdte húzni a közönséget, hogy egy régi dal jön, titkon reménykedtem az Operaház fantomjában, de tudtam, hogy a Stargazers lesz az. De ez most annyira megfogott, talán a látvány, talán a piro, talán Floor miatt, nem tudom, de ezt tátott szájjal bámultam és hallgattam végig. Mocskos jó volt.
Aztán kicsit elszontyolodtam a Ghost love score miatt, mert az már a finálé része, de azért végig tomboltam ezt is. Csodásan meg volt tervezve, hogy mi legyen a kivetítőkön, az a sok gyertya, meseszép volt. A fináléról nem is beszélve. A PeCsában pont ezt a részt nem lehetett hallani, itt viszont teljes volt az élvezet a füleknek *-* Bombasztikus volt az ending.
Ahogyan a Last ride of the day is! Ezt már alig bírtam szusszal, de megembereltem magam, végig azt mondogattam magamnak, hogy évek fognak eltelni, mire újra jönnek, ki tudja, el tudok-e majd jönni rá, és ha igen, leszek-e ilyen jó helyen stb. A végénél azt hittem, ott fogok elájulni, muszáj volt igyak egy kicsit. Megörültem, hogy nem lőtték el a konfettit, mert ez 2 dolgot jelentett: 1. még nem ez volt a finálé, 2. most fog jönni a nagyon nagy kedvenc, a Greatest show on earth.
És így is lett. Kimondottan örültem, hogy nem a vágott verziót játszották, hanem letolták teljes egészében. A kivetítőn gyönyörű képek voltak kivetítve, az elején lévő opera résztől konkrétan rázott a hideg, de jó értelemben. Floor kieresztette a hangját rendesen. A fiúk viccesek voltak, mert a közepénél a majomhangokat ők produkálták xD Marco hatalmasat énekelt itt is, az egész koreográfia max pontos volt. Bár a ránk fröcskölt vízen meglepődtem, de jó poén volt :D A közepénél attól a nagy hangrobbanástól meg kis híján beszartam, de ettől volt olyan jó az egész :D Még másnap is konfettit szedtem ki a ruhámból xD
Meg a kötelező szelfi a végén:
Aztán az előtérben leálltunk dumálni, mindenki túl volt pörögve, majd a klubtagokkal leültem pihenni és csövezni a ruhatár elé xD Nyár óta jó volt látni Anitát, Kriszt és a töbieket. Aztán elindultunk haza, Zoli faterja rendes volt, és elvitt minket Bettiékhez kocsival, bár így lemaradtunk az autogramról :( Pedig csak 30-40 percen múlt a dolog, de majd legközelebb tuti összejön :)
Otthon még késő éjjelig dumáltunk Katival, egyikünk se tudott aludni, remélem, nem voltunk túl hangosak, és Bettiéket nem zavartuk 1 szobával arrébb. Akkor már nagyon hiányzott Párom, alig vártam, hogy reggel legyen. A 7 órási vonatot kapásból lekéstem, a 9 órásit is épp hogy elértem.
Nagyon-nagyon jó koncert volt, bár nekem a 2012-es volt a csúcs. Lehet, hogy azért, mert akkor láttam őket először élőben, vagy azért, mert én nagyon szerettem az Imaginaerumot meg Anette-t. Nem tudom. De ez a decemberi buli csak egy lehelletnyivel maradt el attól az élménytől. És lehet, hogy az a lehellet volt az első "találkozás" okozta katarzis, amit már többször nem fogok átélni. De ha minden Nightwish koncert ekkora élmény lesz, akkor a többiről se hiányozhatok!
Remélem, mindenki, aki ott volt, hasonló élményekkel lett gazdagabb.
Nightwish, Kiitoksia paljon! Köszönet még Bettiéknek, hogy náluk aludhattunk, és Katinak, hogy a fényképeit felhasználhattam a bejegyzéshez! :*
További szép napot mindenkinek!
Üdv,
Dana
