... hónap volt a nagy újjáépülésem és újjászületésem :) Most már kezdek kilábalni az örökös pesszimizmusból, és talán végre sikerül lezárnom végérvényesen a múltamat.
Augusztus utolsó, és szeptember első napját levelezőtársamnál, Katinál töltöttem. Mindig jó érzés ilyen hosszú útra kerekednem, mert így teljesen kikapcsolódok a mindennapi mókuskerékből, és új élményeket élhetek meg. És hogy mindezt egy jó baráttal tehetem közösen, az csak a hab a tortán ^^ Mind az első, mind a mostani talink annyira helyretett érzelmileg, hogy szinte hihetetlen! Valahogy mindig sikerül feltöltődnöm, Kati pedig mindig "ráncba tud szedni" még így neten keresztül is :D Sok okos dolgot tanultam tőle, például a >>>különleges vegetáriánus rakott krumpli<<< receptjét :P És azt, hogy goth létemre igenis tudok önfeledten bulizni az Irie Maffia koncertjén xD Íme a bizonyíték, közös fotó az énekesnővel és persze Katival (az én nyomi fejemet ne nézzétek xD):
És ismételten beleszerettem a Disney mesékbe *-* És íme egy videó, amit Kati mutatott, és ha fos kedvem van, ezzel vidítom felmagam:
Szerintem kurva nagy, én visítottam, mikor először láttam xD És kaptam elő-szülinapi ajándékként egy gyönyörű és elegáns fülbevalót, amit az osztálytalálkozón fel is avattam:
És hát az osztálytalálkozó... Mint azt előző bejegyzésemből láthattátok, nem igazán voltak felhőtlenül boldogak gimis éveim... Nem is akartam elmenni, de végül győzött a kíváncsiság, hogy kivel mi van, és persze voltak emberek, akikkel szívesen találkoztam volna. Féltem is, meg nem is, mert nem akartam ismét átélni mindazt, ami már elmúlt, viszont valahol legbelül éreztem, hogy kell ez ahhoz, hogy elengedjem a múltat. Hála az égnek, azok, akikre abszolút nem voltam kíváncsi, és akiket egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani, nem jöttek el, így nyugodtabban álltam meg a gimi bejárata előtt.
És végül mindenkiben kellemeset csalódtam :) Akik 5 éve nagymenők voltak, visszavettek az arcukból, a szerényebbek pedig semmit se változtak, így abszolút pozitívan telt részemről az a nap. Szerencsére mindenki megtalálta a helyét az életben! És komolyan mondom, tiszta szívemből örülök ennek! Mert mintha ez az osztály és ezek az emberek nem azok lettek volna, akikkel anno együtt jártam iskolába... Nagyon-nagyon jól éreztem magam, és nem volt az az érzésem, hogy ki lennék rekesztve, mint régen gimiben. Igazából örülök, hogy így alakult, mert így végre el tudom engedni a múltat. Le tudtam zárni azt a korszakot, és némi pszichológia tanulmánnyal a hátam mögött, megértettem, hogy mi miért alakult úgy, ahogy. Egy csoportban mindig vannak domináns egyedek, és olyanok, akik a háttérből figyelnek. Én általánosban egy felszabadult, vidám lány voltam, mindenki ismert, mindenkivel jóban voltam, szerettek a tanárok is (már amikor nem bunyóztam >.< ), és furcsa volt, hogy mindez egyik pillanatról a másikra megváltozott. Személyes baszogatásnak éltem meg azt, hogy nem vették a poénjaimat, a beszólásaimat stb. A "menő" csajból hirtelen egy "átlagon aluli" lettem. És így felnőtt fejjel már azt is tudom, hogy miért. Tiniként már inkább felnőttnek érzi magát az ember, nem gyereknek. Az osztálytársaim felvették a lépést a divattal, én pedig keményen ellenálltam, az akkor még hippi külsőmmel. Betegesen ragaszkodtam ahhoz, ami régen volt, és nem nyitottam az új dolgok felé. Persze volt 1-2 vaddisznó, akik tényleg kikezdtek, és ott rúgtak belém, ahol tudtak, de ma már csak rájuk haragszom, és nem az egész intézményre, és mint tudomásomra jutott (nyomoztam egy kicsit >:} ), egyikük se vitte semmire az életben. Se diplomájuk, se munkájuk. Semmilyük sincs, és szemétség vagy nem, ez jó érzéssel tölt el. Én 3 éve dolgozok, szép szakmai előmenetelt tudhatok magam mögött kitűnő érettségivel és két szakmával, nyelvvizsgával. 3 hetet eltölthettem Németországban, úgy, hogy a suli fizetett mindent. Egyre látványosabban fejlődik a rajztudásom, amit a sok kiállítás és újságcikk, valamint a "Lőkösháza története a kezdetektől a napjainkig" című könyv is bizonyít. Találkozhattam a Neck Sprain együttessel (köszönet érte Hidvégi művész úrnak, aki kikéri magának az úr megszólítást, és külön kéri az "ipari hulladék" megnevezést xD - ne kérdezzétek miért, a művészek mind hülyék :D), tavasszal pedig egy 6 éves korom óta dédelgetett álom válik valóra azzal, hogy kiutazok egy hétre Finnországba *_____*
És persze itt az Only Human is, két kész kötettel a hátam mögött, és egy 80 %-ban kész harmadikkal. És itt vagytok nekem persze Ti is, akik napról napra, fejezetről-fejezetre követitek Thomas-ék csetlését-botlását, és vele együtt az én életemet, munkásságomat is, amiért nagyon hálás vagyok, és köszönöm mindenkinek ^^
És ma, a 24. születésnapomon a több, mint száz személyes, telefonos és facebook-os köszöntés között találtam az At Vance gitárosának, Olaf Lenk-nek az üzenetét is, ami megkoronázta ezt a mai napot:
Kell ennél több? :)))))
További szép estét mindenkinek!
Dana
Hi my dear blogreaders,
This month was a great one to me :) I'm getting feel better, and my bad days are gone!
The last day of August and the first day of September I spent at my penfriend, called Kate. I really love to travell and see new landscapes and feeling new emotions. And if I can make it by a side of my friend, that's perfect! She is a very important person in my life, she can make me always happy :) Our meetings have turned my feelings in a right way :) And if I'm sad and blue I always watch the video about a frog she showed me xD (you can find the YouTube link in the Hungarian blogpost). And I got from her a beautiful earrings to my birthday *-* (see also in the hungarian blogpost). And we took a part in an Irie Maffia concert! However I'm a Goth, I enjoyed it so much, and we also have a photo with the female singer of the band ^^ (see it in the Hungarian blogpost).
And our class reunion... As you could see in the latest blogentries, I don't like my classmates in the secondary school at all... I was the "black sheep"... But it was not as bad as I imagined! That was a really good and cool day! I was so afraid but my classmates changed a lot. The "big ones" has smaller face and the other ones are the same person, like they were in 5 years earlier. I was so happy, because I understood why had happened the bad things in my life. I didn't want to grow up, and I had a hippy outfit, but my classmates followed the fashion. There was of course some people who really hated and hurted me, but now I'm not cross with the whole school, just with these people, who are "nobodies" nowdays. They have no diploma, no job... NOTHING! And I'm so happy to see it >:} I have a great job since 3 years, a great high-school graduation, two trades and a language exam. I spent 3 weeks in Germany, which was financed by my school, I met a famous Hungarian thrash metal band, called Neck Sprain (thanks to my friend), I'm making better and better paintings, and in spring my big dream is going to come true: I'm gonne spell one week in Finland *_____*
And of course, there is my comic! Two volumes are ready, and in December I will finish the third one. And there are You, my dear Blogreaders from all over the world! Since about 6 month I translate my blogentries to English, because of You :) And I'm really thankful for reading my blog to all of You ;)
This day I'm 24 years old and between my facebook gratulations I found a HBD message from Olaf Lenk (the guitarrist of At Vance - see it in the Hungarian blogpost) *_____*
Best thing of the day ;)
Have nice day to all of you!
Kisses, Dana
+-+F%C3%A9nyk%C3%A9pcl5.jpg)
